Skip to main content

Full text of "A Felvidék eltótosodása; Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Pest, Gömör, Abauj, Zemplén és Ung megyék területéröl. Írta Körösy József"

See other formats



■co 



975 



Pannónia Books 

2 Spadina Road 
Toronto 179, Ontario 1 



A FELVIDÉK 



ELTÓTOSODÁSA. 



NEMZETISÉGI TANULMÁNYOK 



POZSONY, NYITRA, BARS, HONT, NOGRAD, PEST, GÖMÖR, 
ABAUJ, ZEMPLÉN ÉS UNG MEGYÉK TERÜLETÉRŐL. 



IRTA 



ihof^ 



^63 



Dl KOROSY JÓZSEF. 



Bars és Hofit megyék külön lenyomata. 





KET TÉRKÉPPEL. 



BUDAPEST. 
GRILL K.4ROLY UDVARI KÖNYVKERESKEDÉSE. 

1898. 



D& 



cP 



F^ 




BARS MEGYE/ 

Valamint Nyitrában, úgy Barsban is, a megye déli részeiben található tót 
szigetek, részben a törökök és csehek járása alatt beállt pusztulásnak/ rész- 
ben a magyar reformátusok kiűzésének a következményei. Akár csatában és 
rabszolgaság igájában, akár vallásos türelmetlenség üldözéseiben pusztult a 
magyar, mindkét esetben a tót telepedett a megürült helybe. A magyar 
reformátusok kiűzése oly nagymérvű vala, hogy a múlt század hetvenes 



' Ezen fejezetben azon kedvező helyzetben vagyok, hogy részben (t. i. a verebélyi járás- 
ban) az i8>o-diki nemzetiségi összeírást, a múlt századból pedig az 1779-diki egyházi visitatiónak 
az egés:^ megyére vonatkozó nemzetiségi följegyzéseit fölhasználhattam. Mindkét tekintetben 
Dr. RcFFY Pál alispán úrnak vagyok legnagyobb hálára lekötelezve, a kinek nemcsak a vere- 
bélyi járás 18^0-diki népszámlálási eredményét köszönöm, hanem kinek érdeklődése annyira 
ment, hogy az 1779-diki visitatióból a nemzetiségi állapotra vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat a 
megye minden egyes községéről számomra kiiratta. A hol tehát más forrás nincsen említve, ott 
az adatokat az ő hathatós közreműködésének köszönöm. 

- Dr. Barsi József a Barsmegyei Hírlap i88ó-iki évfolyamában megjelent közleménye 
következő szomorú adatokat emleget Barsmegye múltjából: ((Giskra hadai pusztítása idejében 
dulatott fel Bars város. Maróthfalva népségét a cseh rablók vitték rabszolgaságba. A magyar 
falvak és helységek első tömegesebb feldúlása, a férfiak kardra hányása, a nők és ifjak elhur- 
czolása, i^ 50-ban történt s gyászos emlékét, mint Mehemed futását emlegeti a magyarság. 
E csapásról mondja Istvánify Miklós: Mehemed átmenvén seregével Esztergom táján, azon vidé- 
ket, mely Ghymes, Léva és Szt. Benedek közt fekszik, kifosztotta, elhamvasztotta, Verebélyt, 
Csiffárt, Maróthot telgyujtotta, minden lakosaikat elhurczolván. — Az lijíg-ik évet Ibrahim futása 
tette gyászossá. A törökök Érsekújvár és Léva tájékát kirabolták, népségét elhurczolták s Csiffár 
IstvániTy szerint ismét elhamvadt. — 1575-ban a törökök elpusztították Maróthot, Zsikavát és Lé- 
deczet. — Csak a verebélyi járásban, hol ió^7-ben írattak össze a deserták, vagyis az elpusztult 
telkek, az eredmény a következő: Bellegen, 9, Besenyő 7, Setétkút 4, Töhöl 25, Szenese 10, 
Nagyloth 8, Fuss 14, Aha ij, Csiffár 54, Baracska ), Cseke 4, Fakó Vezekény 5, Arella 
(ma puszta) 15, Hull ij, összesen 162. Teljesen elpusztult helységek: «az mely faluk puszták: 
Verebély városa puszta, nihil (azaz nincs benne semmi lakos) ; Melleg puszta, nihil ; Nagy-Mánya 
puszta, nihil. » — Az 1Ó77 évi összeírásban mint deserták vannak feljegyezve Nagy és Kis Győröd, 
Gyékényes, Kerekudvard, Mindszent, Kis-Tőre, Tolmács, Ó-Bars, Nagy-Szelezsény, Mikófalva, 
Nagy-Herestyén, Kis-Valkócz, Szt. -Márton, Sztranya, Kisfalud, Arma, Szenese, Rendve, Nagy- 
Mánya, Tajna, Nagy- és Kis-Sári és Lüle. Ezek benépesíttettek ugyan, hanem a tót vidékekről 
leszállított néppel. — Mivel a magyar falvak protestánsok voltak, az érsekség és a római 
egyház kebelébe visszatért urak helységeiket tót néppel telepítették be. E történelmi tény ma- 
gyarázza meg azt a nyelvészeti talányt, hogy tiszta magyar vidéken tót helységekre s tótok által 
ellepett tájon tiszta magyar helységekre találunk. — Látni való, hogy ezek a pusztítások majd 
mind a magyarlakta vidéket sújtották. » A török hódoltság sanyarusága iránt v. ö. Szerémi nyo- 
mán a Bizonyítékokban közólt adatokat. 



2 BARS MEGYE. 

éveiben egész B ars megye ben egyetlenegy reíormátus gyülekezet sem 
létezett.' 

Jelenleg a nemzetiségi határvonal a megye alsó harmadán, Verebély^ 
Uj-Bars és Léva fölött vonul végig. Valamint két évszázaddal előbb, úgy 
ma is a hegyláncz töve képezi a választó vonalat a magyarság és az éjszaki 
tótság között." Verebély vidékének magyar népe, a Babindal-Bodoki 
magyar szoros által áll összeköttetésben Nyitramegye éjszaki magyarságá- 
val, azon területtel t. i., melyet előbb, Nyitramegye leírásánál, mint «zo- 
bori» magyar csoportot ismertettünk. A magyar nemzetiség határvonala, 
ezen zobori magyar csoport körül nagy kanyarulatot tesz, míg az 
i^ 73-ban a törökök által pusztított barsmegyei Le^tVé^c^-nél erősen dél- 
felé nem ereszkedik. Ezen Lédecz alatti ereszkedés nagy része azon- 
ban Nyitra megye területére esik. Bars megye nyitrai határán aztán a 
magyar-tót Verebély — Bars magyarságának még mindig elég erős vég- 
helye — fölött fekvő Aha képezi az első magyar helyet, úgy hogy a 
megyének feljebb eső székvárosa, Aranyos-Maróth, már egészen tót terü- 
leten fekszik.' A nemzetiségi határ a magyar Aha és a tót Sári közt halad 
el, és a török pusztította Csikar meg Mohi fölött elvonulván, az Uj-Bars 
fölötti Kis-Kos^málynál éri el a Garam jobb partját ; a Garam balpartján 
azonban, mivel a szemben fekvő Nagy-Kos:^mdl/ és Ó-Bars községek mác 
tótok, jobban délre szorul le, míg Varsány fölött Hontmegye területére 
lép át. A tót áramot itt csak az erős Léva állitja meg. ^rs megyében 
e szerint Verebély és Léva tekintendők a magyarság végvárainak. Vere- 
~bély alatt azonban ismét erősen tót vidékre, t. i. az előbb említett hatal- 
mas surányi tót félszigetnek Barsba átnyúló részére akadunk. A magyarság 
határvonala ennek következtében itt erősen lejebb szorul. 

A surányi tót félsziget barsmegyei határa következőkép folyik : 



' Sz. Kiss Károly. Monográfiái vázlatok a barsi református esperesség múltja és jelenéből, 
Pápa, 1879. ijij-ik lap. 

^ Maga Ipolyi erről igy nyilatkozik: «A mint a felső-magyarországi hegyláncz legszélsőbb 
vonalai egyike délnek és keletnek itt végződik : úgy a rónával itt kezdődik a magyar fajú lakos- 
ság is délnek, nyugatnak és keletnek. Mélyen túl, éjszak felé, a szakadatlan szlávság terül el . . . 
Mig ezen vonalon felül a katholikus hittel egyházban és iskolában használt szláv és német nyelv 
annyira meggyökeresedett, hogy az ottani magyarajku lakosok belevesztek, addig ellenben az 
ezen vonalon kezdődő magyar népség a magyarosabb helvét felekezet hiveül szegődvén, ez- 
által a magyarságot a véghelyeken épségben fentartotta és máig az itt kezdődő magyar helységek, 
Mohi, Kálna, Uj-Bars, Koszmály, Léva, Varsány, a magyarságnak egyaránt, mint a helvét vallás- 
nak válaszvonalát képeziki). (Ipolyi, Veresmarti élete, 1875. 267. és 268. lapokon.) 

3 Aranyos-Maróthon különben már 1876 óta négyosztályú állami leányiskola áll fenn. 



BARS MEGYE. 



Verebélvnél, egyrészt a felvidék lót tengere, másrészt a mélyen délre le- 
ereszkedő surányi tót terület, keskeny szorosra szorítják össze a köztük 
éjszaknyugat felé átszoruló és Ghymes vidékéig terjedő magyarságot. Ezen 
ethnografiai szoros, mely Nyitramegyében Bodok és Babindal közt, 
Barsban Verebély alatt terül el, ez utóbbi megyében a Verebély alatt 
fekvő tót Mellek által határoltatik. Melleken alul a nemzetiségi 
határ egyenes déli irányban fut le egyrészt a magyar Zsitva-Gyarmat 
meg Lüle, másrészt a tót N.-Mánya és Fuss közt, míg a magyar 
Fajküii és a tót Cseke után Esztergom és Komárommegyék határát éri el. 
Ez utóbbi megyében a nyelvhatár a magyar Kolta és a tót Jás^falii közt, 
a surányi félszigetnek emez utóbbi község alkotta legdélibb tót fokát 
megkerülvén, a magyar Csú; és Udmrd, valamint az ezek felett fekvő tót 
Szemére és Baromlak közt elhaladván, a magyar Besenyő és a tót 
Óhaj közt ismét Barsmegyére lép át, de a szomszédos iSurány alatt fekvő) 
tót Bán-Kes-i és Töt-Megyer alatt megint Nyitramegye területén folytatja 
útját, Tót-Megyer után ismét éjszaknak tartván. 

A magyar határvonal két végbástyáját, mint említem, Verebély és 
Léva képezik. Verebély, mely ma tóttal elegyes magyarnak mondandó, a 
török világban tiszta magyar volt, de később sok morva bevándorlót ^ 
fogadott be ; a múlt század második felében a tót nyelv erős elterjedését 
konstatálják, ma azonban tulnyomólag magyar.' Egyik utczájának neve ma 
is "Morva utcza»; dűlői közt is akad a «Ponczik» tót név. A szomszédos 
Tajna-Sári az utolsó népszámlálások szerint tulnyomólag tót, de félszázad- 
dal ezelőtt Czörnignél magyarnak neveztetik. A határos Néved-en a XVII. 
században református anyaegyház létezett," mely azonban 1716-ban el- 
pusztíttatott. 

A nemzetiségi határvonal Léva előtt a magyar Uj-Bars — hajdan 
Csütörtökhely — és a tót Ó-Bars közt vonul el. Ó-Barscn IV. Béla idejében 
németek és magyarok laktak.^ Később Bars magyar lett és a XVI. szá- 
zadban a református hitre tért. A XVII. században Ó-Barson találjuk a 



' Verebély a török uralom alatt ismételten elpusztult. Mehemed basa 1550-ban pusztította 
el. Ibrahim basa rövid 29 évvel reá. Az i6v-iki összeírás alkalmával a népes Verebély mint 
.Nihil, azaz Lakatlan helység szerepeli Verebély katholikus lakossága az 1779-diki egyházi visilatio 
szerint mindkét nyelvet hasznába, de a magyar mégis az elterjedettebb. Csaplovics az ő ethno- 
grafiai térképén 1821-ben szintén magyar-tótnak jelzi Verebélyt. Az 1850-diki Bach-korszakbeli 
összeírás azonban túlnyomó tót mezőváros gyanánt mutatta be Verebélyt: 1651 lakója közt csak 
415 magyar létezett volna! 

- Kiss KÁROLY id. m. 442. 1. 

5 L,. Czörmg: Ethnographie der oestcrr. Monarchie, II, 281. 



A BARS MEGYE. 

katholikus tót lakókat, míg a református magyar lakosság Csütörtökhely 
helyén Uj-Barsot alapította. Ez utóbbinak református gyülekezete azon- 
ban 1713-ban feloszlatott.' Ó-Bars lakói közt még él annak hagyo- 
mánya, hogy itt magyarok éltek" és tény, hogy ezen V-o részt tót község- 
ben találunk magyar dűlőneveket is, mint pl. Sarló, Bikató, Garazhegy. 

Léván még a múlt században német lutheránus község létezett, 
mely saját nyelvén kért papot és tanítót, míg a varga és kőműves 
czéh szintén német vala.' A német czéhek nem adtak a magyar ipa- 
rosnak legényt, a magyar mesterember sokszor e miatt kénytelen volt 
német czéhbe állani, s magát itt a szokott módon felvétetni, csakhogy le- 
gényeket oszszanak neki.^ A múlt század második felében némi számot tett 
a tót elem is, úgy hogy ezek számára külön káplánt rendeltek ki.' Léva 
tót lakossága azóta egészen megmagyarosodott. 

ELTÓTOSODÁSOK. 

A tótsá? Léva vidékén a közvetlen felette fekvő Ó-Barssal és 
G aram- Kelecsény nyel kezdődik. Ó-Barsról már előbb szóltam. A mi 
Garani-Kelecscnyt illeti, ez a falu másfél századdal ezelőtt még erősen 
református magyar vala; a múlt század harmadik tizedében azonban 
midőn Léván a református templomot lerombolták és a reformátusokat 
tömlöczbe hányták, különösen pedig midőn 171 i-ben az ujbarsi anyaegy- 
házat elkobozták, a garam-kelecsényi gyülekezet is feloszlott, a falu ka- 
tholikussá, de — mint azt már az 1779-diki visitatio konstatálja — ((ki- 
zárólag tótajkú)) is lett. Mai napság is Kelecsényen egyetlen-egy refor- 
mátus sincsen, de magyar is alig. — A közel fekvő Nagy-Kos^mály nem- 
zetisége szintén szenvedett a reformátusok üldöztetése alatt. Koszmály 
ugyanis szintén református magyar falu vala, míg 17 1 i-ben gróf Forgách 
Pál földesúr a református gyülekezetet el nem foglalta.' Jelenleg két 
Koszmály is létezik, melyek közül Nagy-Koszmály tót, Kis-Koszmály 



' Kiss Károly id. h. 25 j. 1. 

2 L. UxA KÁROLY jegyző jelentését a PESTY-féle Hclynévgyűiteménybeii. 

3 Marczali, II. József kora. 254. 1. 

4 Századok II. évr. 1868. 19. lap. 

5 L. az 1779-diki visitatio jegyzőkönyvét. 

'' A név talán a falu pecsétjében álló kostól származik. 

7 Kiss Károly, i. h. 2^9, 1. (Megemlítésre méltó, hogy a templom, a rajta levő felirat 
szerint, 1262-ből Yaló. > 



BARS MEGYE. 5 

magyar. Nagy-Koszmály öt dűlője közt még ma is három visel magyar 
nevet (Sóstó, Berek, Varjas). 

A nemzetiségi határvonal alatt találunk két tót szigetet, melyek közül 
az egyik Alsó- és Felső-Győrödöt, valamint Gyékényest foglalja magában, 
míg a másik tisztán Alsó-Pél falvából áll. 

Ennek a két, tiszta magyar területen kiemelkedő tót szigetnek kelet- 
kezése ismét a reformátusok kiűzésének a következménye. Alsó-Pél t. i. 
másfél évszázaddal ezelőtt még magyar és református vala ; jó magyar népét a 
katholikus földesúr 1733-ban papostul kiűzte és tótokat telepített helyükbe, 
a kiken másfél század sem változtatott semmit.' A magyarság emlékét 1 
csakis egyik másik dűlő eredeti magyar neve őrzé meg. (Rókalyuk, Ha- 
raszt, Vakarés, Székidülő). Annál örvendetesebb arról értesülnünk, hogy 
Alsó-Pél hazafias plébánosa, Pintér Károly, buzgón fáradozik faluja 
visszamagyarosításán és hogy a magyar nyelvet nemcsak az iskolában, de 
még az egyházban is behozta. — Alsó- és Felső-Győröd szintén erősen 
magyar jellegű lehetett, miután A. -Győröd a XVII. században refor- 
mátus fiókból anyaegyházzá lett. A református gyülekezetet .azonban 
elfoglalták. Még másfél évszázaddal ezelőtt. Bel Kis-Győrödöt tóttal vegyes 
magyar helynek mondja.' Ma mindkét falu tót; a katholikus egyházban 
és iskolában ápolják ugyan a magyar nyelvet, de úgy vagyok értesülve, 
hogy a családi élet tótajkusága ezen eredményeket ismét elfojtja. Mindkét 
faluban még ma is vannak magyar dűlőnevek (A.-Győrödön : Zengő, 
Nyitvány; F.-Győrödön : Rétföld, Hosszúgödörbe, Majorvölgy); a ma- 
gyar vezetéknevek különösen A.-Győrödön nagyon sűrűek, sőt túlnyomók 
(1. a Bizonyitékok alatt). 

Gyékényes ma szintén tiszta tót. Ötven vezetéknév közt Agárdy 
plébános úr csak két magyart tudott találni (Kiss, Szentkereszti) ; de a dű- 
lőkben még fentartott egyes magyar elnevezések hajdani magyar lakos- 
ságra engednek következtetni. 

A surányi tót sziget barsmegyei területén legsajnosabban érinthet ben- 
nünket 0/?í7/nak, úgylátszik az utolsó húsz évalatt lefolyt és párját ritkitógyors 
eltótosodása. Ezt a, ma Vs részben tót falut, az 1779-diki egyházi látogatás 
még magyarnak találta, világosan megállapítván, hogy «egy néhány » tót- 
ajku kivételével, a magyar nyelv van túlsúlyban. Magyarnak állítják azon- 

' Kiss Károly, id. h. ;o6. I. — Az 1779-diki visitatio máris egészen tótnak találja a nem- 
rég ezelőtt még jó magyar falut ! 

- Bel,. Nova; Notitiee Hungáriáé, (Bécs 1742} IV. 278. lap. 



6 BARS MEGYE. 

túl a későbbi statisztikai források is,' egészen az i88o-iki népszámlálásig, 
a midőn a magyarság a lakosságnak még Vs-ad részét tette. Az utolsó 
évtized alatt e falu, melyben pedig igen sok magyar nemes közbirtokos 
család lakik (Lipthay, Dióssy, Kopcsányi, Molnár, RufFy stb.) annyira 
eltótosodott, hogy jelenleg 683 tót és 40 német mellett csak 189 magyar 
található ! 

A surányi tót szigetnek Bars rnegye területén való terjedésében szin- 
tén része van a reformátusok kiűzésének. így Nagy-Lót és Kis-Lót, úgy 
szintén a szomszédos (komáromij Csehi is hajdan mint református anyaegyház 
szerepelt, de 1733 körül javaik elkoboztatván, igen elgyengülhettek. Az 
1779-diki egyházi látogatás a katholikus lakóit már egészen eltótosodot- 
taknak találta, de maga konstatálja, hogy az ott élő reformátusok magya- 
rok.^ Ma mindkét Lót, valamint Csehi is '^-részben tót, pedig Nagy- 
Lót-ot még az i8co-diki magyarellenes összeírás is több mint '/4-részben 
magyarnak találta. E falu tehát azóta is érzékenyen eltótosodhatott. A dű- 
lők elnevezése különben még ma is magyar: Magyarhegy (mivel az egészet 
magyarok bírták) ; Klastromos (a pálosok klastroma körül). Borsoshegy, 
Somoslegelő, Csidivár, Peres, Bagóhát. — A ma egészen tót Nagy-Mánya 
hajdan magyar lehetett, (a szomszédos nyitramegyebeli Kis-Mánya ne- 
mes közbirtokosság a még ma is az), minthogy nyolcz dűlője közt öt tiszta 
magyar névvel bír ( Fenyves, Báránytilos, Öregszőllők, Szög, Mogyorósi. — 
Ugyanez áll a szomszédos N.-Valkhá^ kurialis, azaz magyar nemességlakta 
faluról, valamint HuII-tó\, melyet azonban az 1779-diki visitatio már 
tótnak talált. Ma a magyarság Valkházon 'A részt, Hullon csak 'Uo részt 
teszen. N.-Valkház eltótosodása az utolsó évtizedek alatt is terjedt: 
negyven év alatt a magyarok száma 107-ről ^ 5-re apadt! — Füssö/i a 
XVII. században reformátusok laktak; a régi családnevek is fele- 
részben magyar hangzásuak. így valószínű tehát, hogy régebben ezen 
község is magyar jellegű vala. — Ugyanez áll a szigetnek legkeletibb vég- 
helyéről Csekéröl is, mely 1707-ben a katholikus egyházi látogatás szerint 
régebben túlnyomóan református volt ; az 1 779-diki egyházi visitatio sze- 
rint azonban már kizárólag katholikussá vált. Ez időben itt, ugyanazon 
forrás szerint, már kizárólag tótul prédikáltak, a kátét is kizárólag 
tótul tanították. Ugy látszik tehát, hogy a magyar reformátusok innét is 



' Az egy 1850-diki magyarellenes népszámlálás kivételével, mely >/'6 részéi tótnak nyilvánítja. 
^ Kiss KÁROLY, id. h. 561. I. — Lampe-Ember ^óó. i. 



BARS MEGYE. 



kiüzeitek, és hogy házaikat tót telepítvényeseknek szolgáltatták ki. A köz- 
ségnek jelenlegi nemzetiségi állapotára állítólag nagy befolyással van a 
mar régóta itt pásztorkodó Csulon plébános működése. 

A surányi tót szigetnek a szomszédos magyarságba beszögellő vég- 
helyét Mellek falu képezi. Azon körülményből itélve, hogy a községnek 
tót lakói közül sok szép magyar nevű gazdát találunk (Bakó, Fodor, Ma- 
gyar, Terényi, Bodor), azt kell következtetnünk, hogy ez a falu régebben 
magyarabb volt. Ezt erősíti az 1779-diki egyházi visitatio is, mely szerint 
a lakosság ugyan tótajku, de sokan beszélnek magyarul is. Az 185 i-diki 
összeírás a közel négyszáz főnyi lakosságban csak 19 magyart ismert el. 
Ma iskolája és egyháza tót; úgy vagyok azonban értesítve, hogy az ottani 
plébános Lüley Tivadar úr a magyarosodás ügyét szívén hordja. 



MMM 



A CzöRNiG-féle térképen még a Zsitvának Verebélytől Aranyos- 
Marótig terjedő völgyében is találunk magyar községeket, t. i. Sárit, 
Tajnát, Zsitva-Újfalut, Kisfaludot, Periepet, de még Aranyos-Marót fö- 
lött Nagy- és Kis-Szelezsényt, Puszta-Dolinát, Kis-Apátit, Maholánt, 
Ebedeczet és Hostyét (Keresztúr). A különféle statisztikai forrásokkal 
való összehasonlítás CzöRMC-nek ezen adatait ugyan — a mennyiben 
azok az 18^0-diki állapotokra vonatkoznak — csak kivételesen igazolják.' 
Azonban Néver, (1. a Bizonyítékokat) Bélád és Nagy-Herestény régebben 
magyarabb jellegűek lehettek. Bélád mellett szólna t. i. azon körül- 
mény, hogy itt hajdan reformátusok laktak," (dűlői közt még ma is kettő 
magyar hangzású: Tekenyős, Viziparti ; Nagy-Hérestény mellett pedig fel- 
hozható, hogy a magyar családnevek hajdan (pld. az 1697. r. k. anya- 
könyvben) jóval sűrűbben fordultak elő (1. bizonyítékokat). 

Azon adatok után, a melyeket Majláth István úr, Barsmegye 
volt főispánja szives volt velem a Zsitvavölgy hajdani állapotáról közölni, 
csakugyan valószínűnek látszik, hogy az a XVI. században magyar vala. 
Az illető közlemény oly rendkívül érdekes, hogy azt egész terjedelmében 
közlöm. Az érdemes férfiú, Bars- és Hontmegyék egyik — fájdalom a politi- 
kától visszavonuló — dísze, a következőket írja nekem 1893. január 1 3-án : 

«Azon jelzésére nézve, hogy Czörnig szerint az egész Zsitva völgye 

' Szedés közben veszem Dr. Ruffy alispán úr szívességéből az i8ío-diki összeírás! ered- 
ményt, mely szerint Sári és Tajna ez időben magyarnak találtatott volna. 

^ Lampe-Ember az 566. lapon 25 sz. a. Béládot mint református anyaegyházat említi. 



8 BARS MEGYE. 

Verebélytől Aranyos-Maróiig magyar volt, az alaposságot nem oly könnyű 
kétségbe vonni, mert minden attól íügg, mely időszakra vonatkoztatjuk 
azt, hogy ezen vidék magyar vala r ' A múlt században már nem volt az, az 
tény. De a megyei traditiók szerint a török világ előtt az egész Zsitva völ- 
gyét kunok lakták, vagyis e vidék lakói a honfoglalás első három századá- 
ban, az itt letelepedett kunok utódai voltak, de a török háborúk idejében 
igen sokat szenvedtek, kipusztítattak, sőt a törökök által rabságba is 
elhurczoltattak. 

((A reformatio bekövetkezte után ezen vidék is református lett, a mi 
szintén a mellett szól, hogy akkortájt magyarok voltak, mert a magyar aj- 
kúak a református, a tót ajkúak az ágost. evang. vallást fogadták el. Itt lévén 
a szentbenedeki apátságnak, a primatiának nagy birtokai, igen természetes, 
hogy a káptalan és a kath. főurak mind katholikusokat telepítettek fal- 
vaikba és ott vették a hol találták, kivétel nélkül a tótok közt. Határo- 
zottan innét datálódik Barsmegye felső Zsitva völgyének eltótosodása is. 
A Zobor felé a hegyek tövében fekvő kevésbé vagyonos szomszéd Nyitra 
megyei községek kevésbé lévén az elpusztulás veszélyének kitéve, jobban 
megtartották magyar nemzetiségüket, t. i. ez az a nyitrai magyar sziget, 
melyről munkájában" szól. Ezt támogatja azon körülmény is, hogy e vidék 
keleti oldalán is még megvannak a magyar falvak, Csiííár, Mohi, Kis-Kosz- 
mály, Uj-Bars. Nem kis szerepet játszhatott a kérdésben álló felső Zsitva- 
völgy községei elpusztulásánál a híres vezekényi csata, hol a törökök 
ellen 4 Eszterházy veszett el a csatatéren. Vezekény előtt feküsznek éppen 
Kisfalud, Thaszár, Szelepcsény, Perlep, Zsitva-Ujfalu. A traditio szerint 
erre vonult Érsekújvártól a török a vezekényi magaslatra. A csata kezdetén 
a falvak lakói csépekkel, villákkal a magyar sereg segítségére keltek, de 
ép ezért a csata megnyerése után a törökök a falvakat mind feldúlták, 
felperzselték és a lakosokat rabszíjra fűzve elhajtották. Ezek a helynevek 
oly tősgyökeres magyar nevek, hogy kétség nem lehet az iránt, hogy ere- 
detileg magyar községek voltak, ide értve Marótot is. Sajátságos, hogy a 
helyneveket a tót nyelv nagy részben megtartotta, illetőleg átvette. 

«A magyarosodás, az igaz, hogy lassan megy. Egyesek buzgalma a 
nagy tengerben elenyésző csepp. Az állam nem törődik ezzel a dologgal, 
gondolom nem ex studio, hanem mert nincs pénze, és nincs elég erős és 
nagy lelke erre a czélra milliókat fordítani. A mai katonásdi politika 

' CzÖRNiG eihnograliai mappái'a az i8t;o-iki állapotra vonatkozik. (S-cri^c.J 
^ T. i. a jelen munka. 



BARS MEGYE. 9 

Európa minden nagyhatalmasságát kivetkőzteti az okosság és humanismus 
köréből- és elsülyeszti erkölcsileg és anyagilag azt az államot, a melynek 
biztonsága érdekéből azokat a hadseregeket felállítják és tartják.)) 

MAGYAROSODÁSOK. 

Bars megyében különben utalhatunk magyarosodásokra is. Már 
emiitettük a fontos Verebcly magyarosodását. Felette örvendetesek azon 
magyarosodások is, melyek a többször említett surányi tót sziget hatá- 
rán észlelhetők, így tehát annak hajdan nagyobb területét megcsonkították. 
Ez történt F£?/,yJ-PÉ?7-en, mely már századunk elején magyarrá lett, továbbá az 
egymással szomszédos Zsitva-Gyarmat, Lülé és Setétkút falvakban, vala- 
mint a surányi sziget déli részeit csonkító Nagy- és Kis-Fajküithen. 
A jelentéktelen Setétkút-ná\ azonban inkább csak visszamagyarosodásról 
kellene beszélni, mivel a XVIII. században református, tehát magyar vala."*' 

Régen magyarosodott az esztergomi határszélen fekvő Nagy-Málas 
is, mely eredetileg tót telep vala, a XVI, századbeli nagy pestis után 
azonban magyarokkal benépesíttetett. Talán a Léva alatti Kis-S^ecse 
előbb szintén tót vala, miután dűlőnevei közt sok tóthangzásu akad: 
Hrok, Lehenek, Zséla, Letzk, (hol hajdan állítólag egy Letzk nevű, 
de a tatárok által elpusztított falu állott). — • A Szecse alatti második falu 
Zsemlér ma már '/4 részben magyar; a XVII. században azonban egészen 
az vala. E falu a reformátusok kiűzése és az ezek helyébe telepített tótok 
által a múlt században tótosodott el, mint ezt a PESTY-féle Hely névgyűjte- 
ménynek következő adata igen érdekesen bizonyítja. A plébánia króniká- 
jából ugyanis a következőket jegyezték ki: «Túróczi Jób, nSoy-ik évben 
a zsemléri Plébánosnak beszélte: «Az atyámtól hallottam, hogy a zsemléri 
lakosok reformátusok voltak. A Szt.-Benedeki Prsefectus felszólította őket 
a római katholikus hit felvételére. Sok viszontagság után Kis János, Palkó 
János, Boros István és a beszélő Túróczi Jób atyja katholikusok lettek, 
a többi lakosok Szokolára, a Börzsönyi hegyekbe, Ladányba, Óvárra köl- 
töztek, elvivén mindegyik vagyonából annyit, mennyit szekérre feltehettek. 
Ezek elmentével a Prsefectus kurrentálta, hogy jöjjenek lakosok Zsem- 
lérre : jöttek a káptalan jószágáról és másonnan mindenféle lakosok s innen 
következik Zsemlérnekeltótűsodása. (Most) isteni szolgálat alatt az imádság és 
ének magyarul végeztetik, de maguk közt a lakosok tótul beszélnek. Azonban 

* L. Kiss Károly i. m. 5Ó9. 

Kőrösy : Felvidék. 2 



lO BARS MEGYE. 

tudnak magyarul.)) (Kelt 1864. Jan. 23. Aláírva: Túróczi Jób bíró és 
Andriska Mihály jegyző által, de az egész jelentés a plébános sajátkezű 
Írásának látszik.) 

Tőhől az 1708-dík évben Valkház, Lüle, Sári és Koszmályból népe- 
sítetett. A század második felében (az 1779-diki visitatio szerint) még túl- 
nyomóan tót vala; de az 18^0-dikí összeírás csakis 7 tótot magában fog- 
laló, tiszta magyar falunak találta, úgy hogy ahhoz képest a mostani 50 
főnyi tót lakosságával inkább hanyatlott. Agárdy János györödi plébános 
úr értesítése szerint azonban a bevándorolt tót cselédség megmagyaroso- 
dik. Hogy ezen bevándorlás tényleg nagyobb mérveket ölthetett, azt azon 
névgyűjtemény is gyaníttatja, melyet a plébános úr az 1722., i-^y., 1801., 
185 1. és 1891. évekről volt szíves összeállítani. Az első két időpont- 
ban tíz-tíz anyakönyvi név közül hét volt magyar, később már csak négy 
vagy öt (1. a « Bizonyítékok » alatt). Töhöl különben túlnyomóan refor- 
mátus. 



Egészben véve a magyar-tót nemzetiségi határvonal mentén fekvő 
tót községekben a magyar elem — mint ez az alább közölt táblából 
kitűnik — az utolsó tíz év alatt, fájdalom, egy szemernyit sem erősbödött ; 
jelenleg is mint előbb, a magyarság száma itt egyformán 1 27o-ot tesz. 



BARS MEGYE. 



[ I 



BARSMEGYE NEMZETISÉGI HATÁRVONALÁNAK VALrOZÁSAI 
AZ UTOLSÓ ÉVTIZED ALATT. 



Magyar 


1880 


iSgo 


Tót 


1880 


i8go 


55 c ^ 


















községek 


-S J J 
N y; -c 

:0 w 5 


J3 


°2 ^ 
1 S 




:0 


*3 >^ 


községek 


■0 in « 




=3 >> 

-g bt) 

n 1 




:0 


t s 


a) i88o-bar 


i magyar községek. 


b) i88o-ban tót községek. 


Aha ... ... ... 


679 


642 


569 


Ó89 


66? 


Belleg . ... ... 


254 


242 


?? 


262 


15 


Csiffár ... ... 


6?5 


6ji 


Í78 


701 


621 


Fakó-Vezekény 


702 


656 


91 


758 


98 


Léva. ... ... 


6491 


6jji 


5106 


7400 


6282 


Fuss ... ... 


iij8 


1062 


147 


1290 


165 


Liile __. ._. ... 


192 


192 


I4J 


211 


I8j 


Garam-Apáti... 


199 


199 


8 


20J 


11 


Marosfalva ... 


480 


476 


458 


418 


410 


Garam-Kelecsény 


704 


704 


— 


860 


?5 


Mohi___ ... ... 


819 


808 


78^ 


827 


819 


Garam-Podluzsány 












Nagy-Fajkiirt .. 


Í04 


504 


J46 


494 


477 


(Dobó-Berekalja) 


477 


462 


2? 


602 


59 


Kis-Koszmály ... 


664 


64; 


589 


676 


659 


Garani-Szőllős ... 


1164 


998 


64 


II28 


48 


Nagy-Málas és 












Kis-Herestény . 


16? 


15? 


24 


14? 


12 


Kis-Málas*. ... 


591 


508 


408 


ÓJ2 


42? 


Kis-Lót ... ... 


280 


280 


47 


J20 


78 


Pózba ... .._ 


449 


447 


4M 


519 


488 


Mellek ... ... 


455 


429 


90 


44? 


5? 


Tild ... 


429 


429 


425 


406 


,^69 


Nagy-Herestény 


441 


42? 


27 


464 


25 


Töhöl ... ... 


5?i 


5?i 


522 


57? 


52? 


Nagy-Koszmály .. 


619 


619 


12 


644 


19 


Uj-Bars ... ... 


H7Í 


109 1 


97? 


I2Ó8 


III? 


Nagy-Lót. ... 


115? 


I150 


?78 


1287 


?65 


Verebély . 


2022 


1946 


I14J 


2270 


ij68 


Nagy-Valkház ... 


?7o 


?6q 


51 


?78 


55 














Ó-Bars ... ... 

Rendve ... ... 


1087 
700 


1067 
677 


4? 

58 


I2?4 

7?? 


74 
?4 


M681 


15259 


124Ó2 


17084 


14598 








82 e| 




845 


Sári.. ... ... 


150 


150 


51 


57 


8 










Szenese ... ... 


425 


425 


7 


446 


6 










Tajna ... ... 


178 


178 


?8 


?i8 


128 










Tolmács ... ... 


?58 


294 


46 


j88 


— 


* iSgo-ben Kis-Málas 


Nagy- 


MáUisho 


z tartozott. 


Zsitva-Ujfalu... 


746 


719 


69 


941 


171 


117ÓJ 


11256 


i-?07 


12899 


i45f) 














II 


I2g 


iig| 


Főösszeg 


27444 


26515 


i?769 


2998J 15857 














1 






520 




59§ 



12 



BARS MEGYE. 



bizonyítékok. 



ADALÉKOK A TÖRÖK HÓDOLTSÁG SANYARU- 
SÁGÁHOZ. 

A Történelmi Tár 1891., 92. és 93-iki 
évfolyamában Szerémi — mely álnév alatt 
egy hazafias magyar főúr rejtőzik — igen 
érdekes okmányokat közölt a megye múlt- 
járól. Ezek azonban majd kizárólag a me- 
gyének politikai dolgokban nádorral, pa- 
rancsnokokkal, törvényhatóságokkal foly- 
tatott levelezéseit tartalmazzák és így az 
egyes falvak nemzetiségének megállapítá- 
sára támpontokat nem tartalmaznak. Nem- 
zetiségi szempontból legfeljebb annyit je- 
gyezhetünk meg, hogy a megyével már 
akkor is rendszerint magyarul leveleztek. 
A közölt okmányok közt van azonban 
egy, mely felette jellemző világot vet a 
török világ sanyaruságára és pusztító vol- 
tára. Ez ugyanis azon 1Ó54 szeptember ha- 
vában Komáromban egybegyűlt császári 
bizottság vizsgálata, mely a törökök által 
Bars megyében ejtett károk összeírására 
kiküldetett (lásd T. T. 1892 évfolyam 
az 520 — 538. lapon). A halálig sanyarga- 
tott nép panaszai oly számosak, hogy azo- 
kat mind itt nem jsmételhetnők. Szorítkoz- 
zunk tehát csak azon községekre, a melyek 
bennünket alább közelebbről fognak ér- 
dekelni, ezeknek panaszát is csak rövid 
kivonatban közölvén és a kivetett sarczok 
és adók idézését mellőzvén. (Említésre 
méltó, hogy a bizottság latinul tárgyal, de 
a kihallgatási jegyzőkönyvek mind magya- 
rul vannak szerkesztve.) : 

Nagf-S:{clccsén. Uruk Tatár Ibrahim 
Esztergomban. Két embert, három gyer- 
meket és óoo frt áru marhát raboltak el 
tőlük. — Kis-S\elecsén. Murtazan ispája 
bírja Párkánban. 130 napot szolgáltának 
csak az egy esztendőben. '(Mikor az 
Sitvamellékit elrablottak volt, négy asz- 
szonyt ragadtak volt el, ketteje megsza- 
badult. » • — Kis-Hcresiyén. Hazsi Oszmán 



bírja Esztergomban. « Mikor az Sitva mel- 
lékit elrablottak, egynehány embereket 
vitték el, egynéhány házat megigettek 
falujokban.w • — Neved. «Barsí táborkor 
falujokat megígette az török. Újbányáról 
marhájokat elhajtatta, két gyermeket is 
ragadtak el. » — Szelepesén. Tatár Joachím 
birja Esztergomban ; 14 házat felgyújtott, 
400 szarvasmarhát elhajtott. — PeiieprSl 
II embert vittek el. — Kékesén. ((Há- 
rom esztendeje, hogy megrablották volt 
őket, 1 2 embereket vitték volt el, szarvas- 
marhájokat hajtottak el 104-et. Az Sitva 
mellékit mikor elrablottak, akkor is vitték 
el szarvasmarhájokat nro 50, item 35 em- 
bert ragadtanak el. Egyszer ismét minde- 
neknek előtte az martalóczok éjszaka há- 
zában ütvén, hat embert vittenek el, an- 
nak felette az mezőről három ízben kilenc 
embereket ragadták el.» — Hi^ir. ((Mi- 
kor az Sitva mellékit elrablottak, falujokat 
megigettek, 36 eleven embert vittenek, 
bujólikakban fultanak meg 24, szarvas- 
marhájokat mind elhajtották közel 400, 
ha nem több. Mikor utóiba Marótot el- 
rablottak, 1 5 szarvasmarhájokat hajtották 
el, Visegrádban szolgálnak. » — ■'^■-■'AT- 
Valkóe^. ((Elsőben öt gyermeket ragadta- 
nak el, annak utánna is tíz gyermeket ra- 
gadtanak el, item egy öreg embert levá- 
gának, item ökröt hat, lovat 4. Az Sitva 
melléke rablásakor ragadták el. Bekér 
ispaja birja Esztergámban. « — Mahulin- 
qa. Elsőben megrablották és megigettek 
falujokat. óo embereket vitték volt el, két 
em.berek fúlt bujólikban, 192 szarvas- 
marhájokat hajtották el. Jussuff ispaja 
urok Esztergámban." — Ncií:_r-Ve:{ekén. 
((Mikor az Sitva mellékit elrablottak, 
noha mimár hódultanak, elragadtanak volt 
embert nro 11. Az iskolaházat ígették 
volt meg. I) — Újfalu, (dspajájuk Mustár 
bék ; negyedik esztendeje, hogy behó- 
dolt ; két ízben rablotta meg, az első rab- 



BARS MEGYE. 



M 



láskor mind megigette az egész falut, 
szarvasmarhát hajtott el 412, vágtak le 
két embert, elevenen vittek el nro 14, 
fultanak meg bujólikakban hat, azután 
úgy kelletett behódolniok, úgy mint ne- 
gyedik esztendőben.* — Kclccscn, Léva 
melleit. «Alma Biha volt első urok, máso- 
dik Omez ispaja, mind az kettő Pesten 
lakott, ezek megtartották ez sommában 
ököt, azután lőtt urok szigetvári Hassan, 
ez felverte sommájokat. »^ Kis-Kosimály. 
«EIső urok Timar effendi, második urok 
volt Dervis csauz timar, ez felverte az 
sommájokat ad fi. 60. Most ismét az urok 
ugyan az első Timar effendi. Az dézmáért 
felette igen sarczoltatta őket, hogy akár 
fl. 400 adjanak, akár mindenből tizedet. 
Mikor mentették előtte magokat ezzel, 
hogy alkalmas részit az magyar urak bír- 
ják az hegynek, azt mondotta nekiek, 
vegyék meg az magyar urakon is az tize- 
det, mert ha ők meg nem veszik, meg 
veszi rajtok az magyar urak jószágaiért is 
az tizedet.* — Podlo\sán. «Az csejkő- 
szöllösi rabláskor húdultatták be ököt. 
Istikari az urok Váczon. Az barsi táborkor 
elpusztultának volt. » — Csejkö. « Erővel, 
rablással húdultatták be, kétszáz és két 
embert vittenek el rabságra. » — Alsó-Pél. 
«Esztergamot hogy az török elvette, ak- 
kor húdult be ; volt ispajájok első Saban 
ispaja. Azután lőtt urok Omer ispaja szo- 
íillai, ez feljebb verte az szöllőhegy som- 
máját 28 forinttal ; ez Omer megholt, ez 
Omer agha adta Kara Haszannak ugyan 
Esztergámban az ő részét ; ez felette la- 
tor istentelen volt, addig verte, csigázta 
az embereket, felverte az szöllőhegy som- 
máját 170 frtra és erővel maga levelet 
Íratott róla. Ez időben sokat, többet hu- 
szonöt szőllőnél elhagytanak az szőllős 
emberek, az szöllöknek nagy sommájok 
miatt ez napig is puszták az szőllők .... 
Mostani urokat Ali ispajának hiják Esz- 
tergámban, ez ollyan istentelenői bánik 
vélek, mint Kara Haszan, veri, tagolja, 
hogy az fl. 170 megadják, elpusztítja 



mind az szőllőhegyet, mind az falut. » — 
Uj-Bars. lAz esztergami békék birják ; 
az egyik ha kimegyen, az másikra száll. 
Az hatvan falu beadása előtt húdultatta 
be az török erővel, két embereket, éjjel 
reájok menvén, elvitték és így húdultak 
be. Elsőbben volt sommájok, vettenek 
rajtok az bék fl. 400, az bék tihaja 
fl. 40, az bék deákja fl. 10, az bék 
komornikja fl. 10, az bék tolmá- 
csa fl. 5, az bék vajdája fl. 4. Ez nagy 
sommát el nem állhatták, mert az barsi 
táborkor helyek elpusztult, az népe el- 
holt, úgy hogy ötvenhat puszta hely ma- 
radott, az kinek semmi népe nem mara- 
dott ; most is ötvenhárma puszta. » — 
Óhaj. (1 Esztergámban szolgál. Az első 
ispajájok Bekér ispaja volt. Ez mostani 
ispajájok Dervis bék fia. Bekér ispaja 
hajtotta el negyven szarvasmarhájokat, az 
ki megért fl. 1000. Egy embert levágtanak 
és egy gyermeket elvittenek. Az gyerme- 
ket váltották meg fl. 90. . . . Embereket 
minden kicsiny dologért megvereti.* — 
Po^ba. « Esztergámban szolgál. Első ispa- 
jájok Thymar Odefendi (Oda eff'endi) 
hajtatta el száz szarvasmarhájokat, két 
embert levágtak.') — Besse. "Esztergám- 
ban szolgál, ispajájok Mustapha s hajtotta 
el marhájokat nro 20, az ki mind odave- 
szett, az nemes uraim marhájokban nro 
22, az is mind odaveszett ; az falunak 
egy részét megégette volt. » — Belegh . . . 
tavali esztendőben egy Hyndy István 
nevő embereket kifogták éjszakának ide- 
jén házából. Esztergámban dija szerint 
váltatott ki in fl. 56. » 

A török állapotok szomorú megvilágí- 
tását nyújtják az ugyanazon helyen követ- 
kező ama levelek, melyeket a rabságba 
hurczoltak kiváltásuk érdekében a me- 
gyéhez intéztek. így pl. Kelecsényi János 
dszegin rab» előadja, hogy nejével együtt 
Korponáról elraboltatott sok más keresz- 
ténynyel együtt és Esztergámba vitetett 
rabságra, hol «sok különb-különbféle fo- 
gásokkal és kínzásokkal nyomorgatván 



14 



BARS MEGYE. 



engemet az szegény vömmel együtt ...» 
a ki a kínzásokba bele is halt. « Váltságdija 
fejében 600 tallért követelnek; Csajághi 
Máthé veszprémi hadnagytól, ki sok vité- 
zével együtt rabságra vitetett, négyezer 
tallért követelnek ; Kossut Miklós Per- 
beténél esett rabságba és tőle 1800 tallért 
követelnek ; Móré István kapitány előbb 
Budára, aztán Esztergomba hurczoltatott 
s hatezer tallérban sarczoltatott meg, mi- 
ből Forgách Ádám kétezerét magára vál- 
lalt ; Horváth György .... « minden te- 
remtett állattúl megvetett és elfelejtett 
lévén », a megyétől kér segélyt ; Vida 
Pál balassa-gyarmathi gyalog hadnagy, a 
kitol ezer tallért, és Zlatnai Martinkó Lö- 
rincz, a kitől 140 tallér vákságdijat köve- 
telnek, szintén e megyéhez folyamodnak. 

ELTÓTOSODÁSOK. 

Neved református anyaegyház voh 161 5- 
töl 1716-ig, a midőn elkoboztatván, többé 
föl nem emelkedék (1. Kiss ((Vázlatok* 
442. 1.). 

Bars. Magának a megye nevének ere- 
dete németnek látszik. Nevét Windisch 
szerint (i.m. 208. és 2 16. lap) egykori hires 
városától és várától nyerte, melyet a néme- 
tek Bersemburg-nak hívtak. E hely ma 
jelentéktelen falu, Tekownak hijják s róla 
a cseh-szlávok az egész Bars vármegyét 
((Tekowska Stolice)) néven nevezik. A 
XVIII. század elejéről Fajkürt, Felsö- 
Pél, Garam-Kelecsény, Lédecz, Lüle, 
Nyer, Tajna, Zsemlér és Zsitva-Gyarmat 
barsmegyei községekből nem fordulnak 
elő adóösszeirások. 

Lcdcc\. A hagyomány azt tartja, mintha 
a falut az itt csatározó hajdúk és széke- 
lyek népesítették volna. 

Garam-Kelecsény. A 17-ik században 
Bars, később Marosfalva református anya- 
egyház fiókja volt (V. ö. Kiss « Vázlatai »-t). 
Ma G.-Kelecsény 8óo főnyi lakossága közt 
csak 3 5 magyar, de egyetlenegy reformá- 
tus sem található. 



Felső- és Ahó-Györöd hajdani reformá- 
tus-magyar jellege iránt v. ö. Kiss Vázla- 
tait 442. lap. De az 1779-diki visitatio 
szerint, mindkét falu tót, magyarral ke- 
verve ; a plébános rendesen csak tótul 
prédikál. KoRABiNSKY-nál mindkét falu 
szintén tót ; Alsó-Győröd állandóan tót 
gyanánt szerepel, Felső-Győröd itt-ott 
magyar-tót gyanánt is. Az i8)0-diki össze- 
írás mindkét falut majdnem tiszta tót- 
ajkunak tünteté fel. Jelenleg Alsó-Győrö- 
dön a magyar elem a lakosságnak 
csak '/^ részét teszi; ellenben Felső-Győ- 
röd, úgy látszik, magyarosodásnak indul, 
377 lakója közül már 140, azaz ^/j rész a 
magyar, míg 1880-ban alig harmadrész 
annyi találtatott. Agárdy plébános úr- 
nak említett névgyüjteménye szintén bi- 
zonyítja, hogy Ahó-Györöd lakosai hajdan 
magyarok voltak, azonban a magyar ere- 
detű lakosság számaránya nagyon ingadoz- 
hatott. Volt ugyanis a tíz-tíz vezetéknév 
közt magyar hangzású: Alsó-Györödön : 
1722-ben : Pátyvay, Raffay, GomoUya, 
Sáfár, Károly, Veress = 6. 1757: Sáfár, 
Halassy, Szentkereszti, Maskó, Gróf, 
Szwaday, Kiss, Balog = 8; 1801: Fülöp, 
Ferencz, Halassy, Sáfár, Poros, Me- 
rész = ó; i8s I : Ferencz, Gazsó, Huszár, 
Szentkereszti, Naláczi, Kalocsai = 6; 
1891: Török, Merész, Mészáros, Bárány, 
Szentkereszti = 5. F. -Győrödön: 1722: 
semmi; 1757: Bacsa = i; 1801: semmi; 
1851: Kocsis, Varga. Zsivány = 3; 1891: 
Ferencz = 1. E szerint a kiszemelt öt év- 
ből majd 50 név közül csak öt a magyar 
hangzású, míg Alsó-Győrödön nem keve- 
sebb, mint 3 I. 

Gyékényes. Az 1779-diki visitatio sze- 
rint tót, magyarral vegyítve. Nemzetiségi 
első statisztikai meghatározása csak a har- 
minczas években FÉNYES-nél található, a 
ki magyar-tótnak mondja; szintúgy az 
1 86 3 -iki Helységnévtár. Azonban az 1850- 
diki összeírás 214 lakója közt csak tizen- 
egy magyart ösmert el. 1880-ban és 1890- 
ben is mindössze csak 50/0 magyart szám- 



BARS MEGYE. 



M 



láltak benne. Az Agárdy plébános úr által 
kiírt vezetéknevek közt, a múlt századbéliek 
mind tótok. Minthogy azonban a dűlő- 
nevek részben magyarok, valószinü, hogy 
e falu már régebben eltótosodott. 

Ahó-Pél. A reformátusok kiűzéséről v.ö. 
Kiss Vázlatait 306. 1. A xviii. század ele- 
jén a katholikus lakók közt is még számot 
tehetett a magyarság; így az 1725-diki 
katholikus anyakönyvben a következő ma- 
gyar nevek fordulnak elő: Tót, Kiss, 
Bálint, Farkas, Sötét, Pál, Nagy, Ko- 
vács, Mészáros, Gyürky, Szilva, Mátyás. 
Szintúgy az 1720. adóösszeirás szerint: Ju- 
rányi, Mihály, Varga, Juhász, Ádám, 
Újvári, Endrédistb. De az 1779-diki visi- 
tationál, dr. Ruffy Pál alispán úr szives 
értesítése szerint, Alsó-Pél már egészen 
tót vala. A múlt századbeli statisztikai 
források közt csakis Korabinsky térké- 
pén található, ott pedig, alighanem téve- 
sen, magyarnak van jelezve ; a későbbi 
forrásokban mindenütt mint tót, vagy 
tót-magyar fordul elő s jelenleg is csak 
■^o°io magyart számlál. 

Óhaj («0-Haj>»-nak is írva). 1715-ben 
az adóösszeirás szerint a családnevek job- 
bára magyarok. így Benczikei, Ballá, 
Tóth, Tarri, Gyárfás, Varga, Dajka stb. 
Úgy Nagy-Óhaj, mint .Kis-Óhaj Kora- 
binsky és VÁLYi idejétől egészen 1880-ig 
magyarnak állítják. Az 1850-diki összeírás 
azonban, elég feltűnően, 957 lakó közt 
csak 162 magyart talált. 1 86 3-ban megint 
magyar-tótnak van jelezve és bár 1880- 
ban '''5 részt tótnak találtatott, 10 évvel 
reá 912 lakója közt már csak 189 ma- 
gyart számláltak. Dr. Ruffy alispán 
úr levélbeli értesítése szerint ezen eltótoso- 
dás tényleg áll ; oka leginkább a birtokos- 
cserével járó tót munkások alkalmazása. 
Úgy hogy most a katholikus templomban 
is a tót nyelv divik. 

Fuss. Az 1720-ik évben történt adó- 
összeirás szerint a családnevek fele ma- 
gyar (Gönczy, Gyene, Ábrahám, Bodnár,) 
de a másik fele tótos. Hajdani magyarsá- 



gát Kiss azon megjegyzése is teszi való- 
színűvé, melylyelu. i. (438. lapon) Neved, 
Fuss, Győröd, Zsemlér, Szántó és Csánk 
példájára hivatkozik annak bizonyítására, 
«hogy a mely helyen a református hit 
elnyomatott, ott sok esetben a nemzeti- 
ség és a magyar nyelv is megöletett*. Itt 
tehát a barsmegyei Füssröl van szó, míg a 
LAMPE-EMBER-nél említett Fás-\ reformá- 
tus egyház a komárommegyei Füssre vo- 
natkozik. (Lásd Kiss Károly, Töredé- 
kek Nagy-Igmánd és vidéke múltjából. 
Komárom, 1892, 41. lap.) 

Cseke. Az 1707-diki egyházi látogatást 
emliti Kiss « Vázlatok* 379. 1. Azon idő- 
ben Cseke túlnyomólag ref. és magyar 
vala. Az 1720-iki adó-összeirás szerint a 
családnevek között magyar hangzásuak: 
Takács, Kis, Kosár, Varga stb. De az 
1822-iki sematizmus szerint már egészen 
katholikus (474 katholikus, 5 görög) ; egy- 
házi nyelve kizárólag tót, plébánosának 
neve is tót hangzású (Krzsák Endrej; 
ma több mint 9/,o-részben tót (1. Nyitra 
megyénél a Surányi tót sziget statisztikai 
kimutatását) . 

Hull. KoRABiNSKY-nál sem szótárában, 
sem térképén nemzetiségi jelzés nem ta- 
lálható; VÁLYI vegyesnek mondja, Fényes 
tót-magyarnak ; az utolsó két népszámlá- 
lás több mint 700 lélek közt csak 30 — 40 
magyart talált, tehát nem többet, mint az 
1850-diki magyarellenes összeírás (37). 



A DERVENCZE, LAKIA ES A ZSITVA FELSŐ 
VÖLGYE. 

Tajna és a mellette fekvő jelenték- 
telen Sári, CzÖRNiG-nél magyar gyanánt 
fordul elő. Tajna különben az utolsó tíz év 
alatt szemlátomást magyarosodik, 518 la- 
kója közt már 1 28 magyart számlálván. 
Majláth István főispán úr nézete szerint 
is, Tajna és Sári most már magyar számba 
mehetne. A népszámlálási eredmény sze- 
rint azonban még tótnak, illetve — tekin- 



i6 



BARS MEGYE. 



tettel Czörnig állítására, valamint b. Med- 
nyánszky Dénesnek a 65 lapon tartalma- 
zott közlésére — eltótosodottnak kellett 
tekintenem. Egyúttal legyen felemlítve, 
hogy az 1880-iki népszámlálás szerint az 
együttesen kimutatott Kis- és Nagy-Sári- 
ban 24 ház s 150 lakó van feltüntetve, 
holott az 1890-iki népszámlálásban tisztán 
Sári név alatt csak 9 ház és 57 lakó talál- 
tatott. 

TVíW/' nemeseihez 161 4 aug. 24-én ma- 
gyar levelet intézett Bellusy Miklós szolga- 
bíró. (((Századok)) 1875. 531. lap.) 

Kisfalud. VÁLYi-nál elegyes, az 1822. 
sematizmus szerint azonban tót, Fényes 
szerint pedig magyar, úgyszintén Czörnig 
szerint is; de az azután következő forrá- 
sokban egészen napjainkig kizárólag tót. 
FÉNYES és Czörnig hajdani magyarsága 
mellett nyilatkoznak, de dűlőinek nevei 
tiszta tóthangzásuak. 

Kis-S^elc:{sén/ és Nagf-S^elc^scn/ csakis 
Czörnig térképén fordul mint magyar elő, 
minden egyéb forrás pedig összhangzóan 
tótnak állítja. (Nagy-Szelezsény különben 
magyarosodik; 490 lakója közt már 1 18 a 
magyar). 

Ugyanez áll Perlep, Ebedec^, fPus^ta- 
Dolinával), Kis- Apáti, Maholány és Hostye 
(Keresztúr), csakis a CzÖRNiG-féle tér- 
képen magyarnak jelzett falvakról, szint- 
úgy a megye honti határán fekvő és tót 
vidékről népesített Garam-S^öllösről, (a 
CzÖRNiG-féle térképen Ribniknek és ma- 
gyarnak beírva); az egész vidéket azon- 
ban, Majláth István úr idézett felvilágo- 
sításai alapján régebben eltótosodottnak 
tekintettem. 

Nagy-Heresiény. Csernik Alajos ottani 
plébános úr szives volt az 1892-diki anya- 
könyvből 62 nevet, az 1697-től kezdőkből 
66-ot kn'rni; jelenleg csak nyolcz magyar 
név található (Géczy, Füle, Gombár, Bakó, 
Erdélyi, Kovács, Kéri, Lukács), míg két 
évszázaddal ezelőtt még több mint kétszer 
annyi akadt. (Pozsgay, Bellady, Szabó, 
Ducz, Hamar, Pásztor, Szihotay, Nagy, 



Akács, Tóth, Csuka, Kis, Tolnay, Suba, 
Cserneg, Kőszegy, Bakay. Huszár). 

MAGYAROSODÁSOK. 

Felső- Pél ma egészen magyar; ezen ma- 
gyarosodás azonban csak a jelen század 
elején történhetett, mert az 1779-diki egy- 
házi látogatás még vegyesnek és pedig 
magyarral elegyes tótnak mondja (Pintér 
KÁROLY alsó-péli plébános úr közlése). 
Ezen magyarosodás különben nem a leg- 
utolsó korszaknak az eredménye : már az 
18^0-diki népszámláláskor is tiszta magyar- 
nak találtatott. 

A két Fajkürl ma egészen magyar, azon- 
ban az összes régibb forrásokban, egészen 
FÉNYES-ig bezárólag, tótnak jeleztetik. Az 
1779-diki visitatio is annak mondja, de 
hozzáteszi, hogy a nemesség magyar isteni 
tiszteletet igényel. Ellenben 1850-ben 
mindkét falu majdnem felerészben magyar- 
nak találtatott. 

Zsiiv a- Gyarmat az 1779-diki visitatio 
szerint tót-magyar, de nemessége inkább 
magyar; az iSó^-iki Helységnévtárban 
már magyar-tótnak vétetett, jelenleg pedig 
85 százaléknyi magyar lakossága mellett 
erősen magyar. Lakosai nemesek. 

Seíétkúl a XVIII. században református, 
tehát magyar volt. Az 1779-diki visitatio 
szerint magyar és tót; de a kátét ez időben 
is csak magyarul adták elő. Feltűnő, hogy 
VÁLYi-nál néhány évtizedre reá tót, de 
az 1822-iki sematizmus szerint egyházi 
nyelve magyar. Daczára ennek, Fényes 
ismét tót-magyarnak, az i85o-iki összeírás 
(18 magyar 9Ó lakó közt) és az 1863-iki 
Helységnévtár épenséggel tótnak mondja. 
A két utolsó népszámlálás azonban ma- 
gyarnak találta ; csekély 75 főnyi lakos- 
sága közt csak 9 a nem-magyar. Itt tehát 
visszamagyarosodás ment végbe. 

Lüle népe az 1779-diki visitatio szerint 
túlnyomólag tót, de nemes lakói magyarul 
is beszélnek. A falu Vályi szerint tót, 
de FÉNYES-nél már tót-magyar, míg CzÖR- 
NiG-nél mint magyar szerepel és ezentúl 



BARS MEGYE. 



17 



állandóan annak marad. Még' az io-;o-iki 
számlálásban is V; részt magyarnak tűnik 
fel ; jelenleg 21 1 lakó közt 185 magyart 
számlálván, az utolsó félszázad alatt ma- 
gyarosodott községek közé soroltam. 

A két Málas közül Kis-Málas mindig 
magyar, illetve magyar-tót volt; az 1779-iki 
visitatio csak annyit említ, hogy a cseléd- 
ség tót, a mi tehát azt engedi föltenni, 
hogy az urak magyarok. Nagy-Málasl 
ugyanazon forrás tót falunak mondja, a hol 
azonban magyarul is értenek. A később 
müködö KoRABiNSKY N.-Málast szintén 
még tótnak említi ; de a többi statisztikai 
forrásban már magyar. Jelenleg is mindkét 
község összevéve ^/j részben magyar. 

Zsemlérröl ugyanez áll. Kiss Károly 
szerint jelenleg a falut tót ajkú katho- 
likus nép lakja. Ezen megjegyzés oda iga- 
zítandó, hogy Zsemlér előbb tényleg már 
el volt tótosodva, de úgy az 1880-, mint 
az 1890-iki népszámlálás szerint '/4-rész- 
ben magyarnak találtatott. Hozzá kell azon- 
bantennem, hogy a zsemléri népszámlálási 
eredményt levelezőim a magyarnak túlsá- 
gosan kedvezőnek jelzik, Zsemlért még 
most is tótajkunak állítván, azonban e 
mellett elösmervén, hogy magyarosodásra 
hajló népe a katholikus pap jó indulata 
mellett egy nemzedék alatt ismét vissza- 
hódíthatóvolna. Ezzel szemben Ruffy al- 
ispán erősen állítja, hogy Zsemlér most már 
ismét magyarnak tekintendő. A helyzetet 
Majláth István volt barsmegyei főispán 
közlése világítja meg legjobban. Szerinte : 
«tény, hogy a zsemlériek már 1864-ben 
mind tudtak magyarul, már t. i. a férfiak. 
Zsemlér azóta egészen, kivéve egy-két 
öregasszonyt, megmagyarosodott. Az is- 
kola tiszta magyar: az isteni tisztelet is már 
csak ritkán, az öregek kedvéért tartatik 
tótul. Főleg mióta a derék Kvassay jött 
oda plébánosnak, az átalakulás teljes». 

Töhöl Agárdy János alsó-győrödi plé- 



bános szerint tiszta magyar község, a la- 
kósok azonban tudnak tótul is ; de mert 
az uralkodó, vagyis jobban mondva a tár- 
salgási nyelv ott magyar, a bevándorlóit 
tót cselédség is megtanulja a magyar nyel- 
vet. Az 1779-iki canonica visitatio szerint 
Nagy-Győröd filiája vala s ekkor részben 
tót, részben magyarnak jeleztetik, <(de a 
katholikusoknál a tótok túlsúlyban vannak; 
mindkét nyelv használata szükséges bár, 
de a plébános rendesen tótul prédikál". 
Az emiitett plébános úr a névgyüjtemé- 
nyét évről kimutatott 10 — 10 anyakönyvi 
vezetéknév közül magyar hangzású volt : 
1722-ben: Simony, Szabados, Varga, 
Botka, Kovács, Varga, Horváth = 7; — ■ 
1757-ben: Rák, Hencz, Simony, Lüley, 
Varga, Horváth, Botka = 7; — 1801- 
ben: Sáfár, Lukács, Kiss, Horváth =1= 4; — 
1851-ben: Kiss, Lukács, Sári, Botka, 
Ladányi = 5 ; — 1891-ben : Lukács, 
Botka, Szálai, Benkő, Zólyomi =5. — 
Az utolsó két népszámlálás szerint azon- 
ban Töhöl ismét magyarnak tekintendő. 



EGYÉB JEGYZETEK. 

Nfir. KoRABiNSKY és VÁLYi szerint 
tót lett volna, minthogy azonban az ösz- 
szes egyéb források magyarnak mond- 
ják, tiszta magyar területen is fekszik s az 
1822-iki egyházi sematizmus szerint a 
kizárólag magyar fiókokkal biró zelizi anya- 
községhez tartozott, hajlandók lehetünk az 
előbb említett ellentétes állítást tévesnek, 
tekinteni. 

Ugyanez áll Alsó-Váradról, melynek 
magyarsága mellett erős református lakos- 
sága is szól és mely csak Korabinsky- 
nál említtetik tót gyanánt. Alsó-Várad la- 
kosai már 1720-ban jó magyar nevet visel- 
tek: Dobó, Szondi, Pólya, Halász, Galam- 
bos, Koncz stb. 



HONT MEGYE.* 

1881 -ben Honimegyének jajkiáltása járta be az országot: e megye 
magyarsága állítólag hanyatlik; egész falvak, melyekről kimutatható, hogy 
egy vagy két század, de még néhány évtized előtt is, magyar ajkúak voltak, 
nemzetiségi jellemökből kivetköződnének és eltótosodnának, oly községek 
pedig, melyek rövid idővel ezelőtt ugyan tótajkúak, de hazafias érzelműek 
valának, azóta államellenes pánszláv jelleget öltöttek volna. 

A távolabb állókra, a nemzet nagy többségére, valóságos rém- 
hír volt az az állítás, hogy magyar kormány alatt a felföldön egyáltalában 
eltótosodások történhetnek és különösen, hogy ezek az ország oly csöndes- 
nek látszó vidékén, aVerbőcziek, Koháryak, Balassák, Szondyak, Ipolyiak 
szülőmegyéjében, lehetségesek. Az ilyen elidegenülések, melyeket, 
ha a Felvidék más részeiben is ismétlődnének, a nemzet életét veszé- 
lyeztetőkomoly bajnak kellene tekinteni, méltán vonhatták magokra a köz- 
figyelmet, így ébredt e sorok írójában is az érdeklődés e különben előtte 
tökéletesen idegen megye nemzetiségi állapotai iránt. Azon idő óta foly- 
tonosan figyelemmel kisérte Hontmegyének nemzetiségi viszonyait és 
különösen a nemzetiségi határterületen lefolyó változásokat, melyek felől 



* A következő fejezet lényegében a Budapesti Szemle iSgj-diki évfolyamában közölt 
értekezésem ismétlése. Annak magyarázatául, hogy ezen megyénél, a többi fejezetektől eltérőleg, 
nemcsak a nyelvhatár vidékének, de az egész megyének állapota tárgyaltatik, valamint hogy itt 
általánosabb kérdések is érintetnek, legyen szabad fölemlítenem, hogy épen a honti állapotok 
voltak azok, melyek i88i-ben arra indítottak, hogy a felvidék eltótosodásával foglalkozzam. 
Eredetileg csak az egy Hontmegyét kívántam tanulmányozni, azon reményt táplálván, hogy a 
többi monográfiát az illető megyékben lakó szakférfiak fogják talán megirni. Midőn azonban ez 
a remény nem teljesült, másrészt meg a tárgy olyan természetű, hogy a vele foglalkozót — 
a politikai, beosztás határain ti'iltéve — megyéröl-megyére ragadja magával, tizenöt évi gyűjtés, 
utazás és levelezés után egyszerre csak arra ébredtem, hogy észleléseim a magyar-tót felvidék 
összes megyéit karolják fel, hogy az eredetileg kiszemelt egy megye helyett tíz megye vázlata 
készült el. Ha tehát egy fővárosi ember az általa csak felületesen ösmert felvidék leírásában, 
okvetlen hibákat követett el, remélem, hogy ezt a szerzőnek el fogják nézni. Igénytelen tolla- 
mat nem tudományos ambiczió, hanem hazafias lajdalom vezette. 



HONT MEGYE. I9 

nemcsak a statisztika nyújtotta adatok, hanem levelezések és a vidék 
ismételt meglátogatása utján is igyekezett folytonos értesítést szerezni. A mit 
ez adatgyűjtés megkezdésekor megtudtam, azt egy 1883-ban közzétett 
tanulmányban adtam ki. Időközben azonban lefolyt az újabb 1890-iki nép- 
számlálás, mely a nemzetiségi állapotok legújabb változását hozta köztudo- 
másra. így tehát alkalmasnak látszott Hontmegyének nemzetiségi viszonyait 
újra földolgozni. 

Munkámnak dióhéjban foglalt eredménye az, hogy Hontmegye déli 
részein, az ott létezett tót nyelvszigetek a környező magyarságtól lassankint 
fölszívatnak, hogy azonban éjszaki felében a tótság nemcsak változatlanul 
tartja magát, hanem úgy a németség, mint a magyarság rovására még 
hódít is, éjszakról délfelé lassan előrenyomul, két évszázad alatt számos 
magyar községet szorítván ki útjában. A legutóbbi időben ugyan a 
magyarság itt is erősbül, terjeszkedése azonban még távol sem mehet 
hódítás számba, hanem csakis az elveszett területek kis részének lassú 
visszahódítását jelenti. 

Mielőtt ez állítás részletes bizonyításába bocsátkoznám, czélszerü lesz, 
ha magunknak előbb némi általános tájékozást szerzünk a nemzetiségek 
elhelyezkedése és számereje felől. 

I. A MEGYE NEMZETISÉGI VISZONYAI ÁLTALÁBAN. 

Azon tót nemzetiségi öv, mely hazánk magyarságát éjszak felé körül- 
veszi és a mely a nagy éjszakszláv népcsoportnak reánk nézve oly fontos 
déli nyúlványát képezi, legszélesebb Nyitra-, Bars- és Nógrádmegyében. 
Zemplénmegyében ez öv még csak mintegy nyolcz mértföld széles, de 
Nógrádban mélyebben délfelé ereszkedvén, már 1 2 mértföldnyi széles- 
séggel bír, és ép oly hatalmas Hontmegye két végpontjánál, Palojtánál és 
Kereskénynél is. A hontmegyei tótság tehát igen erős hátvidékre támasz- 
kodik. A magyar és a tót nemzetiség határvidéke a megye közepe táján 
találkozik. A nemzetiségi határvonal a három Palojtától és Pribéltől, néhány 
mértfölddel Ipolyság fölött, Kereskényig terjed, emitt a Majláth, amott a 
Laszkáry család ősi kastélya által jelezve. 

A nemzetiségek számerejét a következő statisztikai adatok világít- 
ják meg: 

Hontmegyének 187 községét jelenleg 123,000 ember lakja, tehát 
7000-rel több, mint a tíz évvel ezelőtt tartott népszámlálás idejében. 
A lakosság három nemzetiséghez tartozik, úgymint a magyar-, tót- és 



20 HONT MEGYE. 

némethez ; német község azonban jelenleg már csak három van és pedig 
mind egymás mellett a megye déli részén, t. i. Nagy-Maros, Börzsöny és 
Zebegény ; a megye éjszaki részén létezett német lakosság az idő folya- 
mában egészen eltótosodott : így Szent-Antal, Bát (Frauenmarkt), Szitnya- 
Steffultó (előbb Steffelsdorf), a török időkben végkép elpusztult és később 
selmeczvidéki tótoktól újra benépesített Szebelléb (Siebenbrod, mely tót 
faluban a család és dűlőnevek tiszta németek), Németi, melynek német 
eredetét már a neve is mutatja. Az eredetileg szászoklakta Selmecz szintén 
egészen eltótosodott vala, most azonban örvendetes magyarosodásnak indul. 

A két főnemzetiség közt e század első harmadában a tót volt fölény- 
ben, ^9,000 tót mellett csak 4^,000 magyar létezvén a megyében (Fényes 
1837). Jelenleg a magyaré a löbbség, 58,200 magyarral csak 56,500 tót 
állván szemben. Az utolsó népszámlálás szerint legerősebb a magyarság az 
ipolysági és a szobi járásban (82 és 74°/°), leggyöngébb a korponai járás- 
ban, mely utóbbiban, 3% létszámával egészen eltörpül."^ Az utolsó tíz év 
alatt a magyarság 3 '/2%-kal erősbült, míg a tótság 2V270, a németség 1%- 
kal fogyott. 

Nagy tévedés volna azonban, ha a magyarság számbeli szaporodását 
annak térbeli terjedésével, eredeti határvonalának kiterjesztésével vélnők 
azonosíthatni. A magyar elem túlsúlyra vergődését nem a tótság terüle- 
tén való hódítás, hanem első sorban a magyar vidékek nagyobb szaporo- 
dása, valamint a magyar területen elszórtan létezett számos tót sziget föl- 
szívása, második sorban az utolsó kétszáz évben eltótosodott területek 
részbeni visszamagyarosodása okozta. 

A magyar-tót nyelvhatár menetét keletről nyugat felé a következő 
tótajku községek jelzik: Palojta, Bereklak (Priklek), Fehérkút (Pribél), 
Apafalva, (Apova), Csali, Magas-Majthény (Hrussó), Rakoncza, Mere, 
Gyügy, Marót, Dalmad, Borfő, Csánk, Kereskény. 

A határvonaltól délre, a megye nógrádi határa közelében létezik egy 
tót sziget, t. i. a lutheránus Kis-Csalomia, mely daczára az azt minden oldal- 
ról körülfogó magyar szomszéd területnek, évszázadokon át megőrizte tót 

* íme a nemzetiségeknek az utolsó félszázadra vonatkozó népszámai : 

magyar 

1847. (Fényes) 4í,2?8 

1850. népszámlálás (Palugyai) 4i>972 

iB'ja. « « 47,960 

1880. <i fcsecsemőt nem számítva) 49,170 

1890. « (csecsemőkkel együtt) ..., 58,151; 



tót 


német 


58,008 


8125 


57,590 


62j8 


52,425 


4569 


54,484 


7952 


56,529 


7602 



HONT MEGYE. 2 1 

jellegét. Közel hozzá fekszik egy második tót sziget: Zahora. A megyé- 
nek legdélibb részén találjuk azonfelül Kismaros és Ipoly-Damásd tót szi- 
geteit, melyek ezen és Mána-Nűstra községekből állanak, de még rövid 
idővel ezelőtt S;obot is magukban foglalták. De Szob már húsz év óta erősen 
magyarosodik, úgy hogy jelenleg már mint magyar ajkú szerepel. 

Mielőtt átmennék azon állapotok jelzésére, melyek az általam jobban 
tanulmányozott magyar-tót határszél községeiben uralkodnak, foglalkoz- 
zunk előbb a nagyobb községek nemzetiségi állapotával. 

II. SELMECZ SZ. K. VÁROS ÉS A NAGYOBB KÖZSÉGEK. 
A megye legnagyobb községe Selmecz, sz. k. város, i ),2oo lakóval, 
a megye éjszaki határán. Ugyanazon vidéken találjuk Korponát és Baka- 
bányát is; a megye közepén fekszik Ipolyság, a megye székhelye, míg annak 
déli részében Nagy-Maros, Szob és Börzsöny tűnnek fel mint népesebb köz- 
ségek. Éhét nagyobb község közt csak egyet találunk, mely tiszta magyar, 
tudniillik Ipolyság ; túlnyomóan magyarnak kell továbbá most már elis- 
mernünk az utolsó években meglepően magyarosodó Szobot is ; a többi 
említett község német vagy tót. Menjünk végig ezek mindegyikén. 

Sclmcc- híres bányavárosa, hajdanában egészen német vala. A XVI. 
században még féltékenyen őrzik németségüket, i^ 44-ben a tanács meg- 
keresi a czipészczéhet, engedjék meg kivételesen, hogy egy szegény tót 
ember czéhükben megtüressék, ugyanezen alkalommal megígérvén, hogy 
ezentúl «vend» (= tót) soha többé fel ne vétessék.-*' De 20 évvel rá már 
megint ismétlik e kérést Slatky és Tragusovicz tót polgárokkal szemben, 
míg az 1 608. éviXIII. t. ez. a nemzetiségek különjogait bölcsen meg nem szün- 
teté."''"*' Azóta a tótság mindinkább elszaporodott ; két évszázad előtt Selmecz 
városa már egészen eltótosodott vala. A múlt századvége felé lakosságában 
ismét szaporodott ugyan a német elem, mindazonáltal erősen tót város gya- 
nánt tartotta magát egészen a legutóbbi időkig, a midőn a magyarság ébre- 
dezését és terjedését is erezhetni. Tíz évvel ezelőtt u. i. csak 1 500 magyar 
találtatott Selmeczen, most már 2^00, tehát a lakosságnak mégis hatodrésze. 
Ocsovszky polgármester buzgóságának köszönhető, hogy a városi jegyző- 
könyvek már 1872 óta magyarul vezettetnek és hogy az elemi iskola két 
alsó osztályában az előadás nyelve tót-magyar, a III. osztálytól fogva tisztán 



* L. ScHWARTNER Statisztikájának második kiadását. 12!;. 1. 
** CzoRNiG, Elhnographie der Ösierreichischen Monarchie, III., 209 



22 HONT MEGYE. 

magyar. Selmecz magyorosodása körül fontos tényező az ottani híres, 
nemrég még német bányászati és erdészeti akadémia, valamint a két 
magyar gymnasium. Selmecz társadalmi élete így napról-napra szem- 
látomást magyarosodik. így például számos egyleteinek belélete egytől- 
egyig magyar. Lehetne állítani, hogy e város nemsokára a magyar 
kultúra egyik legéjszakibb véghelyc gyanánt fog szerepelni. A Felvidéki 
Közművelődési Egyesületnek Selmeczen külön választmánya van, mely a 
Selmecz-Steífultón, Hodrusbányán és Bélabányán létező óvodákat részben 
alapítá, részben segélyezi. 

Korponán, Bakabányán és Báton a magyarság, fájdalom, elalvó- 
ban van. 

/Ccirfc")/?..? eredetileg szász telep (Karpfen, az okmányokban « Kurpona» ). 
IV. Bélának i 244. évből eredő kiváltságlevelének azon pontja, hogy ma- 
gyar ember tanúsága német ember ellen érvénynyel nem bir, élénken 
világítja meg a németségnek nagy pr^ponderentiáját. Az idők folyásában 
azonban mégis magyarabb jellegű lett és két évszázaddal ezelőtt a környék- 
beli nemességnek egyik főfészke volt. Ebben az időben a tanácsa is tiíl- 
nyomólag nemesekből állott. Azóta azonban a város erős eltótosodásnak 
indult. A szereplő egyének közt itt-ott akad ugyan még magyar érzelmű is, de 
azért e városban mégis csak gyönge lehelletét érezni a hazafias szellemnek, 
sőt vannak, kik a lakosság nagy tömegét egyenesen szlavophil érzelmek 
vádjával illetik. A magyar szónak kevés a keletje. Az egyház nyelve a tót, 
úgyszintén a katholikus, valamint az ágostai elemi iskoláké; a községi fel- 
sőbb leány-, valamint az állami elemi népiskolában azonban magyarul 
adnak elő. Szintúgy az óvodában is, csakhogy ez állítólag nem sokat ér. 

Még rosszabbul áll Bakabánya. Ez a szászok telepítette, régeb- 
ben szabad királyi város, most csupán nagyközség, a török uralom alatt 
erősen pusztult. (1664-ben a törökök több száz férfit és nőt rabságra 
hurczoltak eli. Az ezután a szomszéd falvakból bevándorló tótok a várost 
eltótosíták ; de a családok közt ma is sok a német nevű. Ma Bakabánya 
a pánszláv törekvések egyik főfészke, a hol ez ügy úgy a katholikusoknál 
mint a lutheránusoknál, úgy a kereskedőknél mint a honoratioroknál, 
szóval a lakosság minden osztályában, buzgó és kitartó apostolokra talált. 
Itt a szláv érzület oly biztosnak és otthonosnak érzi magát, hogy azt nem is 
takargatják. A magyar állam eszméjét mosolylyal, az államnak közegeit 
kicsinyléssel és ellenszenvvel fogadják. Ha már el nem törölhetik az 1882- 
ben odaállított állami népiskolát, legalább minden kitelhető módon izgatnak 



HONT MEGYE. 23 

annak látogatása ellen ; másrészt meg úgy vagyok értesülve, hogy egy szláv 
gymnasium fölállítása érdekében pénzt gyűjtöttek, a megye éjszaki részén 
fekvő lutheránus — és fájdalom nagyobbrészt egyúttal szláv érzelmű — 
hitközségeket e czélra egyenesen megadóztatván. 

A megye éjszaki részében fekszik még Bát iparos községe is, mely 
hajdan német (Frauenmarkt) és szabad királyi város vala. Ámult században 
még tót-magyar-németnek van említve, de a folyó század közepe óta 
egészen tót. A szellem azonban jó. A férfiak túlnyomó része még ért 
magyarul. 

Bör-sönj- volt mezőváros, régi szász telep, mely azonban, különösen 
katholikus részében, nagy hajlamot mutat a magyarosodásra, a mi tagad- 
hatatlanul Felbermayer János plébánosnak tudandó be érdemül. Bör- 
zsönynek katholikus iskolája már inkább magyar; az ágostai vallású 
lakosság azonban, hogy többet ne mondjak, még folyton idegenkedik a 
magyar nyelvtől. Kolpaszky ág. lelkészről azonban tudva van, hogy az 
1848-dik évben férfias és hazafias magatartást tanúsított. 

S;oh még néhány évtizeddel ezelőtt túlnyomóan tót község vala. Itt azon- 
ban, különösen Luczenbacher Pál felsőházi tag és PoliakovitsIgnácz 
ottani plébános működésének köszönhető azon meglepő és párját ritkító 
esemény, hogy e tót község 20 — 30 év lefolyása alatt alaposan meg- 
magyarosodott. Mindkettőjöknek hazafias lelkesedése, melyet Luczen- 
bacher Pál azonfölül nemes bőkezűséggel is tetéz, oda vitte a dolgot, hogy 
ma Szob erősen magyar helység benyomását teszi. A magyarság tiz 
év alatt 800 főről i ^00-ra szaporodván, ma a lakosságnak V4 részét képezi. 
Azonban bátran állíthatni, hogy nincs Szobon ember, ki magyarul nem 
beszélne. Az útczákon magyar szónál egyebet alig hallani. Az iskola termé- 
szetesen egészen magyar, az egyházban pedig a — nemrég még kivé- 
teles — magyar szónoklat most már a túlnyomó. A magyarosodás még 
azon külsőségben is jut kifejezésre, hogy egyes tót családok neveiket 
megmagyarosítják, és hogy a fiatal emberek bajszot eresztenek. Emléke- 
zetre méltó különben azon tény. hogy Szob régebben tökéletesen magyar 
és református falu volt. 1763-ban azonban az esztergomi káptalan, mint 
uraság, jobbág)'ait azon kényszerválasztás elé állítá, hogy vagy katholikus 
hitre térjenek vagy pedig kivándoroljanak ; a református lakók az utóbbit 
választották és az alföldre vándoroltak ki, mire a káptalan Szebelébből tót 
gyarmatosokat telepített helyökbe. Ez nemzetiségi szempontból kétség- 
kívül nagy hiba volt; de ki is törődött akkor nemzetiségi politikával! 



24 



HONT MEGYE. 



A mennyiben azonban az így eltótosodott Szob jelenleg a katholikus egy- 
ház segélyével hódíttatik megint vissza a magyarságnak, e hiba ezzel ismét 
jóvá lesz téve. 

Na^'-Műivs eredettől fogva magyar falu vala, mely 1 324-ben szabad 
királyi várossá lett. Református lakói a XVII. században szintén kénytele- 
nek voltak ez érseki uradalomból távozni, mire aztán németorszá,gi svábo- 
kat és mainziakat telepítettek ide. E vállalkozó, de egyúttal kicsit makacs- 
fejű svábok lakta községnek magyarosodása mégsem halad oly gyorsaság- 
gal, mint ezt az egy évtized előtt összegyűjtött adatok után reméltem volna. 
A magyarság Nagy-Maroson ez idő alatt alig hódított, mi annál meglepőbb, 
mivel ott a tanítók buzgók és jó érzelműek és az ott nagyszámmal nyaraló' 
fővárosi közönség szintén némi magyarosító hatást gyakorol a conservativ 
német lakosságra. 



III. A FALVAKBAN VÉGBEMENT MAGYAROSODÁSOK ÉS 
ELTÓTOSODÁSOK. 

Ezek vizsgálatánál a jelenlegi nemzetiségi határvonal mentében fogunk 
haladni, tehát Ipolyság fölött körülbelül közepe táján szeljük át a megyét. 

Lépjünk be Hontmegyébe a nógrádi határról és vizsgáljuk földrajzi 
sorrend szerint, mit tapasztalunk az egyes községekben. 

A Balassű-Gyanuat és Ipolysao kö:-fi vidck. 

Az első községet, S~clcstén\i, megmagyarosodott tótok lakják. 
E falucska csak 30 évvel ezelőtt még magyarral elegyes tót vala; ma 
1 39 lakója közt 1 36 magyar ajkú. 

A B. -Gyarmatról Korponára vezető országútról éjszaknak fordulva 
és Harasztit oldalt hagyva, Apátin, Bátorfalván és Nénjén át Csábra érünk, 
a csalomiai járás főszolgabírájának székhelyére. Utunk mindenütt magyar 
falvakon vezet keresztül, de a lakók részben új magyarok. 

így Haraszti (Chrastincze), eredetileg tót telep, a hatvanas években 
azonban már lakosságának fele — tudniillik katholikus — részében magyar 
vala, míg ágostai hitű fele tót maradt. Ma V5 részében magyar. — Apáti a 
század elején magyarral elegyes tótnak említtetik, a legutóbbi népszámlá- 
lásban azonban 103 lakó között már 96 magyar találtatott. — Bátorfalu 
már régebben magyarosodik ; Vs rész lutheránus lakossága azonban még 



HONT MEGYE. 2^ 

ma is tólos jelleget ad a falunak. A gyermekek különben már mind beszél- 
nek magyarul, a mi különösen az ott i88^ óta működő állami iskolának 
tulajdonítandó. — Csdh szintén még egészen magyar. Azonban a Laszkáryék 
néhány puskalövésnyivel följebb fekvő ősi fészkében, Pribélben (most Fe- 
hérkút) és a vele összeépített Priklcken (most Bereklak) — mellesleg említve 
Csaplovics geographus szülőhelye — mintha el volna vágva a magyar szó. 
Itt 1848-ban félig szláv, félig kommunistikus lázadás tört ki. Midőn a 
magyar nemesség, a világtörténelemben ritkán álló áldozatkészséggel, egy 
tollvonással eltörlé a jobbágyságot, lelketlen izgatók azzal vadíták el Pribél 
tót népét, hogy tulajdonképen övék az egész föld és hogy az urak ezt a 
paraszt előtt titkolják. Midőn aztán a felbőszített nép halálfővel díszített 
fekete zászlókkal járta be a falvakat, a Laszkáryék kastélyára fegyvert is 
sütöttek el. Az izgatók Kral és Rotaridesz néptanítók valának, — az utóbbi 
most a hontmegyei Drénóban tanító — kik az események után a magyar 
kormány által Buda-Pestre is vitettek. Hozzájok csatlakozott pedig a 
Laszkáry család tulajdon tanítója, Pauliny Tóth Vilmos, kinek szlavophil 
érzelmeit azóta tágabb körben is megismerhették. A pribéliek azóta meg- 
szelídültek ugyan; midőn azonban, ha -magyar nyelvről van szó, azzal szok- 
tak válaszolni : « minek tanuljunk magyarul, mikor a tótság Pribélen kez- 
dődik és tart a világ végéig » — már ebből is látható, hogy a pánszláv 
gondolkozás a tótság legdélibb nyúlványainak emez egyikében is mily erős 
gyökereket verhetett. 

A Kürtös szomszédos völgyében fekszik Zalwra (Erdőmeg) és a három 
Palojta. Zakóra a múlt században egészen tót falu vala ; ma — részben az 
ottani állami iskola befolyása alatt — már egy harmad részben magyar. — 
Palojtd-TÓ\ (melynek neve a XVII. században, mint ez az egyháznak 
1670-ből származó harangjának feliratából kivehető, Vásáros-Palojta volt) 
nem lehetetlen, hogy régebben magyarabb jellegű volt : így a füleki basa 
az egész vidék falvaival magyarul levelezett. Ma azonban a három Palojta, 
daczára annak, hogy minden közlekedési útja a magyar B. -Gyarmat fele 
vezet, hogy bennök hazafias papok (Lauzsik plébános és Szabó, előbb 
ScHNEiDER, evangélikus lelkész) működnek és daczára jóindulatú és ma- 
gyarosítólag ható tanítóinak, még mindig oly tót, mint akár száz évvel ezelőtt. 

A szomszédos magyar, de már némi tót jelleget mutató Dűcsó-Kes::;i 
(Keszihócz), mely már 1242, azaz IV. Béla király ideje óta napjain- 
kig a Dacsó család birtokában van, eredetileg ősmagyar lakossággal bírt, 
mely azonban az idő folyamában érezhetőleg gyöngült. (Dacsó Pál kép- 

Kőrösy : Felvidék. í 



26 HONT MEGYE. 

viselőnek nemrégen ezelőtt bekövetkezett halálával e régi jó magyar 
család férfiága kihalt.) Ezen falu Korabinsky, Vályi, az 1828-i schema- 
tizmus és CzöRNiG összhangzó tanúsága szerint, tehát 1780-tól 1850-ig, 
magyar volt; még az 1850-i népösszeirás is, mely pedig a magyarok számát 
mindenütt leszorítá, egyetlen-egy tótot sem tudott Keszihóczon kimutatni. 
Evvel szemben az utolsó népszámlálás 604 lakó között csak 46 3 magyart 
talált. A falu tehát nagyobbik felében még mindig magyarnak tekin- 
tendő ; a mint azonban legjobb forrásból értesítenek, a magyarság nem áll 
oly nagyon biztos alapon, és az emberek, bár az utczán magyarul szoktak 
beszélni, a családban szívesen használják már a tót nyelvet. 

Innét nem messze esik Csal, melynek szorgalmas tót népe, faluja 
hegyes vidékén nevezetes cseresznye-művelést tudott teremteni. Buda- 
pestnek legjobb cseresznyéje Csalról kerül oda. Nemrég a bécsi 
kereskedők is fölfedezték e termési piaczot és erősen fölvervén a gyü- 
mölcs árát, több mint 10,000 forinttal adóztak a csali tótok szorgalmának. 
A vagyonos falu Vio részben tót, azonban lakói jó érzelműek, a mi külö- 
nösen LÖRiNCSEK evangélikus lelkésznek — leányai nem is tudnak más, 
mint magyar nyelven beszélni! — és tanítójának (Plachy), valamint a 
Koháry-uradalom befolyásának köszönhető. 

Visszatérve a B. -Gyarmat-Ipolysági országútra, annak közelében talál- 
juk a kis Újfalut, mely az utolsó években tökéletesen megmagyarosodott; 
továbbá Les^enyéf, báró Majtényi volt főispán székhelyét. Ezen, eredetileg 
felvidéki tót telepen — különösen a nevezett uraság buzdítása következ- 
tében — erős magyarosodás észlelhető. A lakosság V4 részét tevő katho- 
likusok ma mind jó magyarok, az V4 részt tevő — egyházilag K.-Csalomia 
alá tartozó — lutheránusok azonban még mindig tótok. Minthogy pedig 
2 5 évvel ezelőtt a nemzetiségek számaránya ugyanaz volt, valóban csodál- 
koznunk kell azon szívósságon, melylyel ily gyönge kisebbség a magyaro- 
sodásnak ellent tud állani. 

A dombokon át hivogatólag int a Kis-Csalomiai evangélikus tem- 
plom fényes tornya. Szomszédságában fekszik a katholikus Nagy-Csalomia. 
Ez utóbbi régebben tót volt, jelenleg azonban egészen magyar: mindössze 
csak még három paraszt család van a faluban, mely tótul beszél. Kis- 
Csalomia ellenben, hová két évszázaddal ezelőtt tótokat telepítettek, még 
mindig tót. Valamint tiz évvel ezelőtt, úgy ma is 6o7o-ot tesz tót lakossága 
Azon tény, hogy e tiszta magyar vidéken letelepedett tótok évszázadok 
alatt sem tudtak megmagyarosodni, több tekintetben gondolkodni valót 



HONT MEGYE. ÍJ 

nyújt. A dolog annál föltünőbb, mivel az odavaló evangélikus lelkészt, 
SEFFARovszKYt, szerteszét jó hazafi gyanánt dicsérik, a ki az iskolában — 
Pauló buzgó tanító által is támogatva — a magyar szót terjeszti, az egy- 
házába már régebben bevitte a magyar éneket, sőt a magyarosodás érde- 
kében magyar énekeskönyveket is osztott ki hívei közt. Egyik fiókja, , 
lpoly-Wec\e, tényleg meg is magyarosodott. Igaz, hogy Kis-Csalomia állí- 
tólag huszita cseh telep,' így tehát a 4o°/o-nyi magyarság létezése is 
már magyarosodás számba megy. 

A nemzetiségi határvonal mentén tovább haladva, a tiszta magyar 
Nyéken át a hegy magasán fekvő és rossz, gyakran járhatatlan útja mellett 
nagyon is elhagyott Hriissóba érünk. Nyéken áthaladva, vegyünk tudo- 
mást arról, hogy Koháry herczeg e század elején Gömörből tótokat tele- 
pített ide, hogy ezek azonban azóta mind megmagyarosodtak. A Bielik, 
Bélák, Hruskó, Hrucska, Refka, Kamka, Knapik-féle nevet viselő parasz- 
tokban örömünkre jó magyar emberekre akadunk. Hnissón (most Magas- 
Majthény) egészen másként áll a dolog. Itt ismét egy csapással véget ér 
a magyar világ. Az előbbi katholikus pap. Bognár Gáspár, tíz évvel eze- 
lőtt erélylyel, mondhatni erőszakkal, fogott a falu magyarosításához ; a 
magyarul nem értő népnek éveken át csak magyarul szónokolt. A mos- 
tani pap, PÓL János, azon helyes nézeten van, hogy Isten igéjét idegen 
nyelven hirdetni nem lehet. Hogy azonban az elődje által megtört utat 
egészen elhagyja és működése óta talán meg sem kísérlé a megkezdett 
műnek akár szerényebb mértékben is való folytatását, ez semmikép sem 
szolgálhatott a falu magyarosodásának előnyére.^ 

A Korponci cs a Scliucc- völgye. 

A megye központját elfoglaló Ipolysági járásnak éjszak felé húzódó 
két völgyében addig, mig a síkságon maradunk, magyar falvakat érintünk; 
de a mint az első dombok föltűnnek, azonnal eltűnik a magyar szó és kez- 
dődik a tótság, mely aztán, a hogy a hegyek magasbodnak, úgy nő szám- 
ban és erőben is. így a Korpona völgyében Paldstűn túl, a Selmecz völ- 



' Más értesítés szerint íKóvárszegi) név alatt puszta lett volna, míg 1094-ben Lenke- 
Sándor ide telepedett, kit később a Luhy, Rajcsányi, Zmeskall családok követtek. 

- Az utolsó két népszámlálás Hrussón a magyarságnak érezhető fogyását jelezné. A hely- 
színen lígy értesültem, hogy ez a hanyatlás csak látszólagos, a mennyiben az előbbi népszámlá- 
lásnál, a pap túlbuzgalmából, mindazokat magyaroknak írták be, a kik a magyar nyelvet csak kissé 
is beszélték. A község részéről hasonló felvilágosítás ment az ez iránt szintén tudakozódó orszá- 
gos statisztikai hivatalhoz. 

3* 



28 HONT MEGYE. 

gyében Egegen túl megszűnik a magyar szó. Különben mindkét falu erede- 
tileg tót vala, és Paláston egyes dűlők neve még jelenleg is ilyen nyelvű. 
Az Egeg alatti magyar Horváti, melyet eredetileg Morva- és Lengyelor- 
szágból telepítettnek tartanak, három nemzedékkel ezelőtt még egészen 
tótajkú volt, de már 20 évvel ezelőtt itt csakis néhány öreg ember és az 
asszonyok beszéltek tótul. 

A selmeczi völgy e részének elidegenítése jó részt Terény eltótoso- 
dására vezetendő vissza. Alsó- és Fclső-Tcrény^ három nemzedékkel 
ezelőtt még magyar volt; jelenleg kilencz tizedrészben tóti A dűlők nevei 
még ma is nagyobb részt magyar hangzásuak; így Felső-Terényen: Agg- 
hegy, Kis-Körtvélyes, Feketetérke, Szemespatak, Sikeres, Osztás, Félholdi, 
Hosszúka; Alső-Terényen is : Rigómáj, Zúgó. Felső-Terény parasztcsa- 
ládjai közt sok tiszta mag}ar nevet találtam, mint pld. Hajnal, Mécs, 
Horváth, Hegedűs, Antal, Magyar stb. E század elején az egyházi ügye- 
ket még magyarul vezették. Ezek szerint tehát kétséget nem szenvedhet, 
hogy itt régebben magyar nép lakott. Ma Isten igéjét csakis tót nyelven 
hirdetik, Koricsánszky ev. lelkész úr nyilatkozata szerint már töké- 
letesen fölösleges volna magyarul prédikálni ; az iskolában is — bár 
jegyzőkönyveiben még iSój-ben magyar jegyzeteket találni — a tanítás 
nyelve már kizárólag tót. Ma Terényen az iskola és az egyház tökéletesen 
szláv és az ágostai templomban már az oltár fölötti felirat is, mintegy hival- 
kodva hirdeti a szlavizmus győzelmét a magyarság fölött. 

A Terény fölött következő Udvarnok, Erdélyi János községi jegyző 
nézete szerint, hajdan magyar vala. Ugyanezt állítják a még följebb fekvő 
csinos Testéiről; mindkét falu tiszta tót dűlőnevei azonban nem igen ked- 
veznek e föltevésnek. Mint alább látni fogjuk, Százd régebbi eltótosodását 
is avval magyarázzák, hogy azt teszéri és udvarnoki tótokkal népesítették be. 

Terénynek szlavizáló hatása kihatott a régebben magyar Gvügy és 
Mere eltótosodására is. E két falu lutheránus gyermekei Terénynek egé- 
szen tót iskolájába járván, ott tót nyelven nőnek föl, mig a katholikus 
gyermekek az egegi magyar iskolákban magyaroknak tartatnak meg. 
Mere a múlt században már tót vala, de az ötvenes években magyaroso- 
dott. Ámde az 1880-diki népszámláláskor erősen tótnak találták, míg most 
ismét lassan visszamagyarosodik. Gyügy, mely e század elején még túl- 

* Alsó- és Felső-Terény előbb «Hársas Terény>i-nek neveztetett; a falu vénjei emlékez- 
nek azon időre, midőn a jelenlegi puszták helyén hárslak alatt legeltették marháikat. A falu 
pecsétjében szintén hársfa áll. 



HONT MEGYE. 29 

nyomólag magyar vala, de most két harmad részben tót, a legújabb idő- 
ben elég jól magyarosodik vissza. Gyügyön külömben 189^-ben állami 
népiskola állíttatott fel, mely azonban a rákövetkező évben már megszűnt. 

A Selmecz völgyében a megye éjszaki széle felé haladva, a tatárjárás 
után szászokkal benépesített Némcfi-re érünk, a mely azonban a török idő- 
ben annyira elpusztult, hogy egész utczák üresen álltak, mire aztán tót- 
vidékről újból népesíttetett. Hajdani német voltára ma már csak a neve vall. 
Szintúgy kivetkőztetett németségéből a Selmecz tőszomszédságában fekvő 
S;iinvj-Steff'ulfó. Tökéletesen tóttá vált azonfölül a Czörnig tanúsága 
szerint német eredetű S;cnt-Aníjl is, mely daczára annak, hogy a Koburg 
herczegi család nyaraló helye, és hogy számos kincstári munkás lakja, 
a magyarosodásnak különös jelét nem mutatja. 

E^ety és Gyügy között egy mellékvölgy torkol a Selmecz völgyébe, 
melyben a két Marót, Nádas, Srúd, Ősöd, Lissó, legéjszakibb végén 
pedig Bácsfalu fekszik. E falvak mind tót ajkúak : a leginkább délre fekvő 
két Marót azonban magyar vala és egy-két nemzedék alatt talán vissza- 
magvarosodik ; Szúdon és Ősödön a mag)^ar nyelv tagadhatatlanul hódit, 
mig a huszita eredetű Lissó és Bácsfalu, de még Nádas is, tősgyökeres tót. 

Apát-Marót és Egyház-Marót a husziták idejében még magyar vala. 
( Egyház- Maróton egy dűlő még ma is magyar nevet visel: Libapászti.) 
De az utolsó Maróthy egyetlen leányát egy morva főúr — Zmeskall — 
vette el, a ki huszitáival együtt vonult be Marótra. A Zmeskall-család 
már réges-régen magyarrá vált és vezető szerepet játszik Hontmegyében; 
Maróthy falvai azonban tótokká lettek és tótok is maradtak egészen a 
le^'-újabb időkig, a midőn ismét magyarosodni kezdenek. Visszahódításukra 
némi remény van. Bizhatunk e tekintetben mostani földesurainak hazafisá- 
o-ában; ezek Bartakovics Ágost kamarás, ki családja hazafias tradiczióit 
itt is érvényre fogja juttatni, és Zsembery Imre, kinek hazafisága szmtén 
eléo-f^é ismeretes. Legerősebb támaszt talál azonban az itt beállt visszama- 
gyarosodási folyamat Schulcz Samu lutheránus pap lángoló, semmi aka- 
dálytól vissza nem rettenő hazafiságában ; az apát-maróthi állami iskola 
fölvirágzása és az egyház-maróti lutheránus iskola* magyarsága első sor- 
ban ő neki köszönendő, úgyszintén, hogy itt évenként már hat magyar 
egyházi szónoklat tartatik és hogy 1890-ban magyar daloskör keletkezett. 
Szádon és Ősödön — földesuruk Zsembery, lelkészük Schulcz — a 

* Derék tanítója Batyel szintén sikerrel terjeszti a hazafias érzületet. 



?o 



HONT MEGYE. 



magyarság száma csendesen szaporodik. 1892 óta ez iskolában kizárólag 
magyarul tanítanak. (Az utolsó két népszámlálás közt mutatkozó túlnagy 
eltérések nem felelnek meg a valóságnak : úgy vagyok értesülve, hogy 
Ősödön az i88i-iki összeírás a tótoknak, Szúdon pedig az 1890-diki 
a magyaroknak kedvezett túlságosan). 

Utunk Nádas felé vezet, Némethy Rezső nagyműveltségű katholikus 
esperes székhelye felé, kinek faluja azonban — különben huszita telep — 
évtizedek óta állandóan tótnak maradt meg, mig az alája mint fiók tartozó 
Dalmad és Szántó legörvendetesebben magyarosodik. Ugy Dalmad, vala- 
mint Szántó nemrég még magyarajku volt. Dalmadon nem is találni 
más, mint tiszta magyar hangzású családneveket, így például : Falubai, 
Pomotyi, Dárda, Pásztor, Mészáros, Berkes, Varga, Ujlaky, Turay. Mél- 
tán fájhat, ily magyar nevű emberrel találkozni és őt tótnak tapasz- 
talni! A dűlők nevei is jórészt tisztán magyarok és azoknak maradtak 
tót nyelven is, így: Nagy-Oszlás, Boronáskút, Kalapa, Paphegy, 
Hadút, Papnagy, Öreghegy. Szintúgy magyar a szántói dűlők neve is. 
A dalmadiak és szántóiak nem is szeretik, ha őket nem magyaroknak 
tekintik. Talán ezen verőkbe oltott ragaszkodás a hajdani nemzetiséghez 
okozza, hogy visszamagyarosításuk jobban sikerűi, mint Nádasé, Dalmadon 
a magyarság számereje tíz év alatt i67o-ról 27-re emelkedett. Szántón 
39-ről ^i-re, úgy hogy itt az absolut többség már a magyaré, a miben 
Toldi nagybirtokos lelkesedésének, valamint Nedeczky derék tanítónak 
nagy részök és érdemök van. Szántó képezi különben a nemzetiségi határ- 
szél honti szakaszának azon egyetlen pontját, hol az utolsó tíz év alatt a ma- 
gyarság területe egy község határával nagyabbodott. Lehet, hogy a legköze- 
lebbi népszámlálásig Dalmad határát is eltaláljuk majd foglalva, minthogy 
a magyarosodás ügye itt Sántha Béla és özvegy Heldné, valamint leánya 
személyeiben leglelkesebb pártolókra akadt. Nem lehet azonban elhall- 
gatnunk, hogy Dalmad visszamagyarosítása körül komoly akadályt képez 
a falunak legnagyobb és legújabb birtokosa, a Heiligenkreuzi zárda, 
mely nemcsak németül viszi ügykezelését, de a gazdaság vezetésére is 
csakis németül értő barátokat küld ki. 

A Búr wlgve. 

Térjünk már most a Búr pataknak, éjszakra Bát alatt kezdődő és 
délre az Ipolyig ereszkedő völgyébe. 

E völgy felső része tót, alsó része azonban Kálna-Borfőtől Boriig 



HONT MEGYE. 5 I 

azelőtt vegyes ajkú, ellenben Boritól, Szántón, Deménden,"^ Magyarádon és 
Százdon át egészen az Ipolynál fekvő Szetéig tiszta magyar vala. Az utóbbi 
századok alatt azonban e völgy néhány magyar faluja eltótosodott, míg más- 
részt több tót falu megmagyarosodott. 

így Kálna-Bcrfő lakossága a múlt században református, tehát magyar 
volt. Ma egészen katholikus és tót; az utolsó tíz év alatt különben a ma- 
gyarságnak némi erősbödése észlelhető ismét. 

Igen változatos és megörökítésre méltó Bori nemzetiségi hányat- 
tatása. A református Bori a XVÍI. században, ép úgy mint Varsány, köz- 
birtokosok és nagyrészt előkelő nemes családok, valamint kiváltságos 
alsó nemesség tulajdona és tisztán magyar falu volt. Midőn Körmendy 
reform, esperes 1687-ben a gályarabságból hazakerült, a kis Bori hítta 
meg lelkészének. Az 1749. évből fönnmaradt akta szerint számos tanú iga- 
zolja, miszerint itt előbb soha más, mint református ember nem lakott. Az 
evangélikusok üldözése után Bori volt egyike azon hét református gyüle- 
kezetnek, mely 1733-ban Hontmegyében még fönnállt. Később azonban 
a magyar református elem, veg)'es házasságok és kivándorlások következ- 
tében igen elgyengülvén, a református gyülekezetet már végföloszlás fenye- 
gette. Egy 1797. évbeli ref. egyházi vizsgálat egyebet nyomorúságnál nem 
talál. A magyar elemnek e körülményből megállapítható fogyásával és 
hanyatlásával összevág, ha a múlt század végéről rendelkezésre álló statisztikai 
források Borit összhangzólag már tót községnek nevezik. Dűlői azonban ez 
időben is mind megtarták magyar neveiket. ">^* Századunk negyedik tizedé- 
ben Bori megint mag)'ar falu gyanánt tűnik föl; 1850-ben még az akkori 
absolut kormány összeírása is tiszta magyarnak ismeri el, 3 19 lakó közt 
3 1 3 magyart és 6 zsidót találván. Evvel szemben Bori jelenlegi állapota, 
mely szerint csak három negyed részben magyar, esetleg figyelmet érdemlő 
hanyatlást jelenthetne. A tót elem szaporodása különben csakis a cseléd- 
ség hullámzásából ered : Bori állandó lakossága magyarnak mondható. 

A Búr völgye torkolatának tiszta magyar vidékén még néhány 
évtizeddel ezelőtt S^d~d tót szigete létezett,. E falu eredeti lakosai tiszta 
magyarok voltak ; később németeket is telepítettek ide, de a múlt száza- 
dok sanyarusága következtében az egész lakosság elszéledt és a hagyo- 
mány szerint csak egy férfi és egy nő maradt vissza a faluban. A puszta 
telkekre aztán K.-Csalomiáról, Udvarnokról és Teszérről tótokat telepí- 

* Dernénd tót eredete nem valószinű (1. Bizonyítékok). 
** Igya. falu egyik részének neve Árnyék, a másiké Mogyorós. Dűlőnevek : Nyolczházhely, 
Csont-árka, Kényesi irtás (előbb Galambos irtása], Nyitványok, Ereszkedő dűlő stb. 



T 2 HONT MEGYE. 

tettek. így aztán Százdot a legújabb időkig tótok lakták, kik azonban az 
utolsó évtizedekben és különösen az utolsó tíz év alatt elannyira meg- 
magyarosodtak, hogy a falu az 1890-iki népszámlálás alkalmával már kilencz 
tizedrészben magyarnak találtatott. Százd gyors magyarosodásán vállvetve 
közreműködtek Iván KA Zsigmond és gróf Chorinszky földesurak, a most 
már nyugalomba vonult deméndi kath. pap, Szilárdy, a lutheránus pap, 
ScHMiEDT Lajos és a katholikus meg a lutheránus iskola tanítói, Kris és 
Gyura. a falusi tanítók helylyel-közzel valóban sajnálatraméltó hely- 
zetének jellemzésére legyen ez alkalommal fölemlítve az a tény, hogy a 
derék kath. tanító, kinek faluja magyarosítása körül határozott érdemei 
vannak, évenként alig 200 forint jövedelemre tud szert tenni ; evvel tart- 
son fönn aztán nagy családot, iskoláztassa fiát a selmeczi gymnasiumban, 
és maradjon még lelki ereje buzgó tanításra és magyarosításra! 

A^ űlsó Ipoly völgye. 

Szeténél értünk az Ipoly-folyó azon kanyarulatához, hol ez az előbb 
keletről nyugotra tartp irányát déli iránynyal cseréli föl, míg aztán Szobnál 
a Dunába ömlik. A szete-szobi szakasz ma tiszta magyar (Ipoly-Damásd ki- 
vételével); egyik-másik ősmagyarnak látszó fai uja azonban eredetében tót 
vagy német volt és csakis a legutóbbi időben hasonult át a környező vidék 
magyarságának befolyása alatt. A feljebb fekvő Vámos-Mikola 1 500 lakója 
közt már csak hét nem-magyart találunk, pedig eredetileg túróczi és nyitrai 
katholikusvallásúnémetekéstótoknépesítették. Tősgyökeres magyar embe- 
rek itt német vagy tót nevet viselnek; a dűlők és erdők neve is idegen hang- 
zású. E község magyarosodása a katholikus plébániának 1787-ben történt 
fölállításával esik össze. (Addig ugyanis Vámos-Mikola Börzsöny fiókja vala). 
Azon férfiú, ki itt kifejtett csendes hazafias működésével egy egész községgel 
ajándékozta meg a nemzetet és aki e tetteért, a világ zajától és elismerésé- 
től visszavonultan, csakis hazafias érzületében találta jutalmát, megérdemli, 
hogy emléke a nemzet tudatában megörökíttessék. Ez ugyanis Egyházy 
Ádám, Vámos-Mikola első plébánosa. — Vámos-Mikola magyarosodása 
kihatott a körülötte fekvő kisebb falvakra is, Ipoly-S^akállas, mely Kora- 
binskynál 1786-ban magyarral elegyes tót falunak neveztetik, ma szintén 
tiszta magyar."^' 

Az Ipoly, torkolatánál, ismét megmagyarosodott tót területet szel át. 

* A szomszédos Bél hajdani tótvolta kétséges ; e falu úgy látszik eredettől magyar (I. Bizo- 
nyitékok). 



HONT MEGYE. 3 3 

\^y Lclécí, mely még Czörnig Ethnographiájában, tehát csak negyven 
évvel ezelőtt tót sziget gyanánt volt említve, ma tökéletesen magyar; de 
dűlő neveinek (Rikla, Gmuzjana, Misa dolina, Uhlicska, Dona, Bonda), 
valamint családneveinek egy része még ma is tóthangzású. — A szomszédos 
Bűita is még az 1022-iki esztergomi schematizmus szerint tót nyelvű, míg 
ma ^62 lakó között csak húsz nem-magyar található. — Ipoly-Damásd- 
ról, a szerencsétlen Zách Feliczián hajdani lakhelyéről, úgy vagyok érte- 
sítve, mintha ott a magyar nyelv erősen hódítana; de a népszámlálás 
82°/o-nyi tót lakosságával még mindig egészen tót szigetnek tünteti föl. — 
Mária-Nostra a XVIII. század óta tót telep. Az iS'^i-iki összeírás mind- 
össze csak hat magyart talált. Ehhez képest az 1890-iki eredmény, mely 
szerint Mária-Nostra harmad részében magyar, örvendetes haladásnak 
tekintendő. Itt a Sz.-Vincze-rendü apáczák által föntartott óvoda és nép- 
iskola fejt ki üdvös működést.' 

Hadd emlékezzünk meg e helyen még a Mária-Nostra melletti Kós- 
pallagról, valamint a Bajta melletti Garam-Kövesdről, mely községek 
különben már nem az Ipoly völgyében feküsznek. A Szob környékén fekvő 
Kóspallag rohamos magyarosodása majdnem hihetetlennek látszik ; alig 
képzelhető, hogy valamely félreeső, földmívelésből élő faluban a magyar- 
ság- tíz év alatt tizenkilencz százalékról nyolczvanegyre emelkedjék és 
valószínűbb, hogy a hivatalos eredmény alatt a népszámlálási ügynökök 
valami tévedése lappang. Annyi azonban tény, hogy Kóspallag még ötven 
évvel ezelőtt magyar-tót vala, hogy pedig ma nincs ott ember, a ki magya- 
rul nem beszélne. Iskolája is tiszta magyar.' — GLV\vn-Kövcsdrő\ a kör- 
nyékén tudják, hog7 tót volt. Az 1822-iki esztergomi schematizmus szerint 
azonban már magyar-tót. A magyarság itt folyton gyarapodott, úgy hogy 
az ötvenes években 26 1 lakója között csak 59 tót találtatott. Azóta a 
népszám tetemesen fölszaporodott ; jelenleg az ezren túl van és majdnem 
kilencz tizedrészében magyarokból áll. 

A S;c kincse röl^/c. 

Hontmegye nyugoti határát a Szekincze patak képezi, melynek 
völgye részben már Barsmegyéhez tartozik. Ennek alsó részében több- 

' Hogy ezen a gráczi anyaházhoz tartozó apáczák mégis magyar nyelven vezetik dolgaikat, 
azt már egy negyed századdal ezelőtt is elismeréssel említették (lásd Fővárosi Lapok 1869. 187. sz.). 

^ Kóspallagot Grassalkovich nerczeg alapította 17^0-ben. Jakubovics Felician plébános 
úrnak szedés közben érkezett értesítése szerint, eredetileg mindenféle nemzetiségbeliek laktak 
volna, a magyarság azonban túlnyomó mindig vala. (A családnevek 80 százaléka magyar hangzású). 



34 



HONT MEGYE. 



rendbeli magyarosodást, felső részében azonban több tótosodást tapasz- 
talunk, így eredetileg tót volt a ma tiszta magyar Zalába.'' A szintén ma- 
gyar Tergenye ugyan eredettől fogva az, azonban az ellenreformatio alatt 
a magyar reformátusok innét kiűzettek, és telkeik a fölvidékről lehozott, 
ugyan katholikus hitű, de német és tót nyelvű telepítvényeseknek adattak ki.^ 
Tergenye nemzetiségi elváltozása ép oly tanulságos, mint nyo- 
masztó példáját nyújtja annak, mily véres sebeket tudott a vallásos türel- 
metlenség a nemzet szegény testén ejteni. Korunkban, melyben a hit- 
felekezeti türelmetlenség, fájdalom, megint feléledhetne, talán intő szózatul 
szolgál, ha egyes példákban kézzelfogható részletességgel állítjuk szemeink 
elé, hogy a hitfelekezeti türelmetlenség mily véres sebeket tudott a nem- 
zetnek amúgy is gyenge testén ejteni. Hadd idézzük tehát e helyen Balogh 
Sándor tergenyei prédikátor Írásbeli feljegyzéseit, amint ezek Kiss mun- 
kájának 4 i2-ik lapján találhatók. Gróf Eszterházy földesúrról panaszló- 
lag mondja el, hogy a robotot és dézsmát oly túlmagasra csigázta, hogy azt 
teljesíteni a lakosok képtelenek voltak — • némelyek tehát önként oda 
hagyák földeiket, mások erőszakkal kivettettek a földesúr gazdatisztjei 
által ; helyüket németajkú (handlovai) rom. kath. néppel töltötték be. Az 
i8i 5 — 2 2-iki évekvől az említett lelkész a következőket jegyzi föl: 
((Memória poster. 

Ao. i8i 5. Tekintetes Már János úr inspectorságában febr. és márcz 
hónapokban a régi ref. magyarok házait, helyeiket, nevezetesen Molnár 
Sámuel és Nagy János földjeiket máshonnan jött idegen tótok szántották 
meg, ezeket pedig házaikból kihajtották s már ezekkel, valamint az 
elébb kihajtottakkal igen megfogyott a tergenyei ekklea. 

Ao. 18 ló. 16. Jan. volt. A mikor az urak még némely lakosokon ki 
nem adtak Tergenyén ; hanem csak próbálgatták. 2-ik conscriptio volt 
5. febr. a mikor aztán hat régi ref. lakosokat kihajtottak házaikból, t. i. 
özvegy Nagy Jánosnét, Berta Sámuelt, ifj. Nagy Jánost, Mészáros 
Andrást, Kovács Istvánt, Jankus Andrást, Ns. Szúnyog Jánost. 

^ Zalába tót szó és panaszt jelent. Ezen vidéken (tudniillik a közel fekvő Garam melletti 
Bényben) volt Marcus Aurelius tábora ; itt irta meg Elmélkedései-nek első, «a quadok elleni tábor- 
ból, a Garam partján » keltezett könyvét. — Szedés alatt veszem Braun Ferencz ipoly-szakállasi 
és Kovács József kisgyarmati plébános urak leveleit, melyekben kételyeiket fejezik ki arra nézve, 
hogy Ipoly-Szakállas, Bél, Bajta és Zalába valaha tótajkuak lettek volna. Legtöbb kétely férne 
még Bajtához ; itt u. i. magyar hangzásuak a dűlők (Hosszúk, Papkutya, Borsós, Szélek, Ken- 
derláb, Öreghegy) és a családok nevei (Cserge, Tót, Hegedűs, Zsitvai). E levél azonban akkor 
érkezett, mikor a térkép már ki volt nyomatva, és ezért figyelembe nem vehettem. 

^ Lásd körülményesebben előadva Kiss Károly Vd^Litai-han 412. lap. 



HONT MEGYE. 3 5 

Ao. 1817. die 16. apr. Uriszék lé'vén Peszeken, újra becsültettek 
házaik, szőlleik, földjeik a kihajtottaknak. A kihajtatott reformátusok 
helyeikre tíz s^áh lakosok illocaltattak. 

Ao. 1822. die 29. junii. A feljebb följegyzett inspector úr, Már 
János, a ki ezeket cselekedte a tergenyei ekklával, sőt ö nagyságaiknak 
is és az egész Dominiumban majd mindennek sirathatlan károkat tett, 
(kinyilvánulván sok rossz tettei) ő is, elkótyavetéztetvén javai, zelizi lakó- 
helyéből csúfosan kihajtatott. Per quod quis peccat, per idem punitur. 
Ez idő óta mind az egyház, mind hivatalnokai a nyomorral küzdenek, 
a népesség felére olvadt, a megmaradtak a nagy nyomás alatt leszegé- 
nyedtek, egyházi épületeit nem birja rendben tartani, segély után kiált 
örökösen.)) 

A mi különben a sváb telepítvényeseket illeti, ezek akkori állapotáról 
Kiss maga elismeri, hogy azok « mértékletesek, iparkodók s jólétnek ör- 
vendők, míg saját népünk dobzodó, anyagilag s erkölcsileg sülyedt» 
(Kiss KÁROLY 41^. oldal). Ezen nemét telepítvényesek azóta meg- 
magyarosodtak. 

A következő falvak (a két Pcs-ck, két Fegyvernek, Fü^es-Gyarmath, 
Vámos- Ladánv) úgy látszik eredettől fogva magyar ajkúak. Nem úgy Kis- 
Kér, mely e század elejéig tót volt, ma pedig tóttal elegyes magyar falu. Tót 
eredetét a dűlők nevei is elárulják (Nadzoni, Najdmi). A falu magyaro- 
sodása i8ió-ban vette kezdetét és Zatykó Mátyás, Ferencz-rendi barát- 
nak érdeme. Ha azonban a hullámzó cselédséget számba nem vesszük, 
Kis-Kért egészen magyar ajkúnak kellene mondanunk. 

A Szekincze patak, Kis-Kér fölötti részében, Varsány, a két Keres- 
kény, Horhi, Disznós, Elesfalu, Bát és a két Almás mellett folyik el; e 
völgy közelében találjuk továbbá Csánkot és a két Zsembert. A megyének 
ez éjszaki részében a magyarságot mindenütt gyöngíté vagy épen ki is szo- 
rítá a tótság. — Veirsánr egy század előtt egészen magyar volt. Századunk 
közepén már magyar-tótnak említtetik, és jelenleg is V3 részben magyar. 
Minthogy azonban még az 1850-diki magyar-ellenes összeírás szerint is 
majdnem négy ötödrészben magyar volt, félő, hogy e falu az eltótosodás 
lejtőjére juthat. Mióta ugyanis Majthényi László nem maga kezeli bir- 
tokát, a szomszéd megyéből való bérlő mintegy negyven tót cselédet 
hozott magával előbbi lakhelyéből. Hadd reméljük, hogy ezek ez erős 
magyar vidéken idővel szintén meg fognak magyarosodni. Állandó lakossá- 
gát tekintve, Varsányt ugyanis egészen magyarnak mondhatnók. Azonban 



j6 HONT MEGYE. 

még sem szabadna szemet hunynunk azon tény előtt, hogy számos eset- 
ben épen az ilyen ártatlannak látszó cselédcserék készítek elő az eltóto- 
sodás útját. A varsányi magyarságnak negyedrésze reformátusokból áll ; 
van református iskolája is, mely azonban nehezen küzd a föntartással és 
tanítóját rosszul fizeti. Talán hogy az ottani nagybirtokosok (báró Nyáry 
Béla, báró Majthényi Sarolta, Pomothy Gábor) idejében megfon- 
tolják a fenyegető veszélyt és erélyesebben támogatják e fontos véghely 
magyar iskoláját. 

Varsánytól csak egynéhány kilóméterre fekszik Csánk, az e vidék- 
beli lutheránus lakosságnak anyaegyháza. E falu egyik tanulságos bizo- 
nyítékát szolgáltatja azon szoros kapcsolatnak, mely hitfelekezet és nem- 
zetiség közt fönnáll. Csánk két évszázaddal ezelőtt ugyanis tiszta refor- 
mátus és magyar vala, ma azonban tiszta lutheránus és tót. Törzscsaládjai 
Abafi, Erdélyi, Huságyi, Nyilas, Gubányi nevet viselnek. Csánk eltóto- 
sodása annál tanulságosabb, mivel világos példáját nyújtja azon nagy 
befolyásnak is, melyet a pap enmagában egy egész falu nemzetiségi el- 
változására gyakorolhat. Csánkot 1674-ben hagyta el utolsó református 
prédikátora, a ki a fenyegető gályarabság elől Málasba menekült. Az így 
árván maradt gyülekezet egy Sebestini nevű ágostai papot fogadott föl. 
Ennek az egy férfinak működése pedig elegendő vala arra, hogy ez az 
egészen magyar és református község negyven év alatt úgy hitéből, mint 
nemzetiségéből teljesen kivetkőztessék. A mostani evangélikus lelkész, 
HoLUBY Adolf, már évekkel ezelőtt ismét meg akarta honosítani a magyar 
isteni tiszteletet; ebbeli törekvése azonban az úri osztály közönbösségén 
megfeneklett. így tehát beéri azzal, hogy híveinek — kik közül a fiatalságok- 
ban magyar szóra kiadott férfiak kilencz tizedrésze úgyis ért magyarul — 
legalább négyszer évenként magyarul szónokol, hogy a magyar szó meg- 
kedveltetésére magyar énekes könyveket osztogat ki hívei közt, valamint 
hogy az iskolában is terjeszti a magyar szót. Az iskola magyarosítása körül 
különben különösérdemei vannak RoHÁcs Ödön derék tanítónak. Daczára 
ennek, Csánk magyarosodása bizony lassan halad, míg például az előbb 
említett szántói fiókban Holuby jóval kedvezőbb eredményekre hivat- 
kozhatik. 

Csánk fiókjai közé tartozik még Horlú, valamint Nj^^y- és Kis-Keres- 
kény is. — Horhi a múlt század végétől a 40-es évekig mint magyar falu for- 
dul elő : egy a múlt század második feléből fönmaradt birói pecsét is magyar 
(«Biró Pomoti Mihály Anno íjjo*)). Törzscsaládjaiból a reformátusok még 



HONT MEGYE. 37 

ma is magyarok, de az ágostai hitre áttért családok lassanként tótokká lettek. 
Az ott lakó maroknyi református magyarság, az erősen eltótosodott luthe- 
ránusok és katholikusok mellett előbb-utóbb szintén elidegenedett 
volna, ha 1877-ben a kormány, egy állami népiskolát föl nem állít, 
a melynek elnökségét Majláth István, még barsi főispánsága alatt, 
elvállalta vala és mely azóta folyton az ő vezetése alatt áll. Remélhető, 
hogy a magyar isteni tiszteletet nemsokára majd az evangélikus templom- 
ban is be lehet hozni és hogy így Horhi megmagyarosodik. Jelenleg bizony 
csak a 87 református képviseli a magyar elemet, míg a lutheránus majd 
mind eltótodosodott. 

Na^r-Kereskény hajdan magyar és református volt; dűlőnevei 
(Zarándok, Szurdok, Fittag) még ma is magyarok. De a múlt század végé- 
től fogva mindig tót falu gyanánt szerepel. Majláth László és Imre földes- 
urak és Reindl Román hazafias plébános vállvetett működése mellett a 
legközelebbi népszámlálásig alighanem érezhetően megváltozik a jelenlegi 
állapot, mely szerint Nagy-Kereskény lakosságának három negyedrésze 
tót nemzetiségű. — Végül még álljunk meg a hajdan szintén magyar 
Kis-Kcrcskényen, Majláth István, Barsmegye volt főispánjának szék- 
helyén, melyről — hála az ő hazafias buzgalmának — remélhetjük, hogy 
a legközelebbi népszámlálásig lefolyó néhány év alatt erősen meg lesz 
magyarosítva. E régebben egészen tót faluban még csak tíz embernek 
kellene magyarosodnia, hogy a többség a magyaré legyen. 

Horhitól éjszakra, tehát már erősen tót vidéken fekszik a jelenték- 
telen Dis-nöSy mely ma egészen tót, hol azonban egy-két magyar nevű 
dűlő (Falutér, Kasavölgy) a magyarságnak hajdani létezését engedi sejteni. 
A Szekincze völgyében fekvő Bátrai már előbb megemlékeztünk. — Föl- 
tűnő, hogy még a Bátnál is magasabbra fekvő Felső- és Alsó- Almáson, 
melyet alighanem husziták alapítottak, magyar nevű dűlőket találunk, úgy- 
mint : Nyögés, Csürhaj, Hírnöcske, Szegényó és Hanyaló (— Henyélő, 
tudniillik azon hely, a hol a pásztorok még most is pihennek). Szlávik 
evangélikus lelkész úr ékesen beszél magyarul, de azért az egyház és 
iskola mégis kizárólag tót; a falut egyáltalában szláv érzelműnek tartják. 

Hontmegye nemzetiségi határvonalának beutazását azon némileg 
mégis biztató benyomással fejezhetjük tehát be, hogy a magyarosodás ügye 
ma már nem fekszik parlagon, hogy különösen az utolsó évtized alatt érez- 



3ö HONT MEGYE. 

hetően fokozódott az érdeklődés nemzeti létünk ez életkérdése iránt. Az 
elért eredmények világosan bizonyítják, hogy tapintattal párosult kitartással 
nem lehetetlen a tót népet a magyar nemzet szellemi életéhez is közelíteni, 
ezzel hazafiságát erősíteni és így a tót testvért a magyar társadalom és mű- 
velődés teljesjogu részesévé tenni. Maga a magyar társadalom is úgy látszik 
most már élénkebben érdeklődik egyrészt a magyar szellem terjesztése, 
másrészt az utolsó elemzésében kézzelfoghatóan állambontó pánszláv törek- 
vések leküzdése iránt, mint sem tette ezt még csak a múlt évtizedben is. 
Ez időben, ha az eltótosodásnak a családi élet homályában lejátszódó mozza- 
natai valamely alkalomból köztudomásra jutottak, fájdalmas megrendülés 
fogta el ugyan a magyar társadalmat, de tettekre és különösen áldozatokra 
nem emberelte meg magát senki. Ma már a magyar nyelv terjesztésére több 
rendbeli alapítványok állanak rendelkezésre; a megye tót vidékén több 
magyar óvoda alapíttatott; a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 
hontmegyei bizottsága is szervezkedik, bár tudtommal komolyabb műkö- 
dést még alig fejtett ki. 

Ilyen körülmények közt remélhetjük, hogy a legközelebbi népszám- 
lálás kedvező meglepetéseket fog számunkra föntartani, hogy addig a 
magyar területen létező tót szigetek fölszivása még tovább fog haladni, hogy 
az eltótosodott falvak tekintélyes száma a visszamagyarosodás útjára lesz 
terelve, és hogy tót testvéreink egyáltalában addig még inkább meg 
fognak arról győződni, hogy az állam nyelvének elsajátítása fiaiknak csak 
hasznukra válik. 

Egybefoglalván az utolsó tiz év magyarosodási eredményét, azt talál- 
juk, hogy a megye egész területén a magyarság 3 '/a, a tótság 2'/2°/o-al 
erősbült, míg a németség i°/o-al fogyott. Ha azonban csakis a nemzetiségi 
határvonal mentében fekvő tót községeket veszszük szemügyre, azt tapasztal- 
juk, hogy ezekben a magyar elem i 2°/o-ról i67o-ra emelkedett. A magya- 
rosodás itt tehát jóval jelentékenyebb, mint az eddig bejárt megyékben. 
Szabó tanfelügyelő úr nézete szerint része van ebben azon körülménynek 
is, hogy épen ezen falvakban több év óta működik szerzőnek a magyarosító 
tanítók jutalmazására tett alapítványa. Minthogy pedig az utóbbi években az 
efféle alapítványok száma szaporodott, azon reményben élhetünk, hogy a 
legközelebbi — a jövő század elejére eső — népszámlálás, a magyaroso- 
dásnak még örvendetesebb eredményeit fogja felmutathatni. "^^ 

* A megye magyarosítására tudtommal a következő alapítványok állanak rendelkezésre : 
I. az 1879-ik évből szerzőnek looo forintos, később 2500 forintra emelt alapítványa, tót vagy eltóto- 



HONT MEGYE. 



39 



HONTMEGYE NEMZETISÉGI HATÁRVONALÁNAK VÁLTOZÁSAI 
AZ UTOLSÓ ÉVTIZED ALATT. 



Magyar 
községek 


1880 


iSgo 


Tót 
községek 


1880 


1890 


2 S bc 


^ 2 






~ te 


=3 5. 


— = 6C 

"íj ^ '™ 




5 ^ 





|| 


Alsó-Nyék _. ... 


902 


881 


864 


9Í2 


920 


Alsó-Pribel 












Bori . ... ... 


J82 


?67 


285 


575 


28Ó 


(A.-Fehérkút).__ 


?25 


?I7 


25 


??9 


20 


Csáb... ... 


57Í 


548 


499 


6j6 


6J3 


Alsó-Rakoncza. 


484 


478 


15 


527 


17 


Egeg-Királyfa _ 


^i? 


50J 


4?7 


54? 


461 


Apát-Marót. ... 


JOO 


295 


22 


JOI 


61 


Felső-Nyék _ __. 


448 


441 


415 


50? 


498 


Apova (Apafalvaj 


JI4 


507 


14 


J16 


2? 


Ipoly-Födémes_ 


J98 


?9? 


j88 


44? 


416 


Csal ... ... ... 


695 


674 


18 


716 


74 


Keszihócz (Dacsó- 












Dalmad... 


400 


j88 


62 


416 


112 


keszi) . ... 


S9I 


574 


?9I 


604 


46J 


Egyház-Maróth 


??1 


J26 


60 


MI 


119 


Kis-Kér__. 


3U 


?46 


J07 


J40 


ni 


Felső-Pribel 












Magyarád... 


?II 


502 


i8ó 


?P 


20; 


F.-Fehérkúti ... 


288 


281 


9 


281 


?2 


Palást ... 


I44I 


IJ89 


1285 


1545 


1448 


Felső-Rakoncza 


297 


292 


10 


?I9 


7 


Szalatnya ___ 


575 


J65 


?4i 


406 


566 


Gyüg>' _ ... ___ 


141 


i?5 


26 


14? 


44 


Szelestény 


154 


IJO 


80 


i?9 


l?6 


Hrussó (Magas- 












Varsány ... 
Összesen 


?4? 


?26 


21? 


368 


2I> 


Majtény) ... ... 

Kálna-Borfő __. 


6jo 
i?9 


620 


119 

7 


677 
185 


45 
27 


6767 


6í6s 


5Ó91 


7192 


6455 








87§ 




90 ö 


Mere __ ... ... 


1Ó9 


165 


?7 


178 


50 














Nagy-Kereskény 
PriklekfBereklak} 


65 


?o5 
6? 


87 
II 


J18 

68 


80 
8 






















Tegzes-Borfő ... 


2?I 


215 


16 


2?9 


16 


C 


►ssze 


sités. 






Zahora (Erdőmegj 
Összesen 


607 


587 


147 


680 


252 


57 J9 


5582 


685 


6075 


967 

i6e 


Magyar községek 


6767 


6',6> 


5691 


7192 


6455 








I2§ 


Tót községek __. 
Főösszeg ... 


Í7?9 


>í82 


68^ 


607 í 


067 














12^06 


12147 


ÖJ76 


i?265 


7422 








52e 




í6§ 















sodó félben levő községekben magyarosító tanítók vagy egyéb szeméJyek jutalmazására; 2. az 
1885-ik évből a Szondy-alap. (Ennek tőkéje a Szondy-emlékre országszerte begyült J085 frt 66 kr.- 
ból áll, mely összeget Scitovszky János, herczegprímás, mint a Szondy-emlékbizottság elnöke, 
az Ipolysági kaszinónak megyei kulturczélokra visszaajándékozott, miután a Szondy-kápolna és 
emlék fölállítása költségét nemeslelküen egymaga elvállalta vala.) j. 1886-ból néhai dr. Rózsay 
JÓZSEF, budapesti főorvos, 1500 frtos hagyománya, ugyanazon czélokra, mint az i. alatt említett 
alapítvány ; 4. 1892-ből Pongrácz Anna 500 frtos hagyománya a magyar nyelv tanítása körül ma- 
gokat legjobban kitüntető tanítók jutalmazására. ^. Majláth Istváx alapítványa 100 frt. 6. 1896-ból 
Dr. PoLLÁK Henrik, budapesti orvos 1000 forintos alapítványa. A Kőrösy, Rózsay és Pollák-féle 
alapítványok — a melyeket szerző kezel — nemcsak Hontmegyére, hanem az egész felvidékre 
szólnak és az 1896-ik évtől fogva már Barsmegye területén is működnek. A jutalom jelenleg 25 frt. 

Észrevételek a magyarosítások érdekébea követendő rendszeresebb működést illetőleg. 
A felvidéki közművelődési egyesület, valamint annak hontmegyei választmánya az óvodák 
fölállításara fektetik a fősúlyt. Minthogy pedig a hazában fönnálló egyéb művelődési egyesületek 
szintén óvodák fölállításával vélik a magyar állam eszméjét legjobban szolgálni, legyen szabad ez 
eljárás ellen ez alkalommal néhány megjegyzést koczkáztatnom. 



40 HONT MEGYE. 



bizonyítékok hontmegyéhez. 

S^ob régebben magyar és református vetkezett ismétlése éppenséggel csak 40-et. 

volt, míg a reformátusok kiűzése ál- Evvel szemben az 1880-iki népszámlálás 

tal tökéletesen eltótosodott. így már az mmtegy lóoo lakó közt több mint 800 

1822-iki egyházi schematizmusban a tó- magyart talált, az utolsó népszámlálás pe- 

tot találjuk egyházi nyelvül elrendelve. Az dig 2058 lakó között nem kevesebb, mint 

1850-iki népösszeirás 858 lakó közt csak 82 1524-et ! 

magyart talált, és annak két évvel reá bekö- Apáii KoRABiNSKY-nál és VÁLYi-nál mint 



Az óvodába ? — 6 éves gyermekek lárnak, kik ugyan gyorsan saiatítják el a magyar szót, 
de épen oly gyorsan el is felejtik azt, különösen ha hatodik evőktől tót népiskolába járnak. így 
tehát a magyar óvodának csak ott lehetne haszna, hol magyar népiskola következik utána. 
De még ez esetben is az óvoda csak előkészítő jelentőséggel birhat ; ott tehát, hol óvoda vagy 
népiskola között választani lehet, okvetetlenül az utóbbinak adandó előny. Szintúgy kivihetetlen 
a művelődési egyesületek azon szándéka, hogy magok tartsák fönn az óvodákat, illetőleg isko- 
lákat. Egy ilyen terv kivitele évenként milliókat venne igénybe. Czélszerűbb a fősúlyt a magya- 
rosodás érdekében működő tanítók jutalmazására fektetni. Világos továbbá, hogy egészen idegen 
ajkú vidékeken nemcsak a magyar óvó, de még a magyar néptanító sem érhet el oly eredmé- 
nyeket, mint a nemzetiségi határszélen, hol ugyanis a nem magyarajkú nép a magyarsággal még 
érintkezik és így a társadalmi és gazdasági forgalom a magyar nyelv elsajátítását elősegíti. így 
tehát rendszeres magyarosító működés mellett nem szabadna az eddigi eljárást folytatnunk, nem 
szabadna a magyarosodás elhintett magjának szétszórása által az erőket elforgácsolnunk, hanem 
első sorban a nemzetiségi határból kiindulva, rendszeresen kellene az ország határa felé előre 
nyomulnunk, ez elvtől csakis ott engedvén meg magunknak kivételt, hol' különleges helyi viszo- 
nyok — így különösen a magyarosodásra amúgy is erősen hajló városokban — a magyarosodás- 
nak kiválóan kedveznek. Egy újabb, békés hódítása volna ez az ország még idegen részeinek, 
mely talán hivatva lenne, a múlt szomorú emlékezetű mulasztásait és pusztításait helyrehozni. 

Hogy ilyen rendszeres eljárás mellett még csekély eszközökkel is mily eredményt lehet 
elérni, arról szolgálhatok saját tapasztalataimból merített tanulságos példával. Az előbb említett 
szerény alapítványomat u. i. 1880 óta ily elvek szerint kezelem, azon — szerintem fontos és 
szükséges — föltétellel, hogy a mely tanító egyszer jutalomban részesült, az, ha hazafias működé- 
sében megmarad, rövid idő múlva okvetetlenül, minden jelentkezés nélkül is újra jutalmazandó. 
(Ezen újrajutalmazás jelenleg minden negyedik évben áll be; remélem azonban, hogy az 1900-dik 
évtől fogva a jutalmat minden második, sőt esetleg minden évben fogom kioszthatni, úgy hogy 
erre az esetre, az egyszer bevett tanító élethossziglan élvezhetné gyenge javadalmazásának ezt a 
csekély pótlékát.) 

A lefolyt évtizedek alatt már most a következő, a nyelvhatár mentében fekvő tótajku 
falvakban osztottam ki ily jutalmakat': Alsó- és Felső-Palojta, Kis-Csalomia, Teszér, Nádas, Szántó, 
Százd, Csánk, Kis-Kereskény (azonfólül Hrussón is, melyet azonban az előbb említett összeirási 
hiba miatt számon kívül kell hagyni). Míg mármost a keletre szomszédos Nógrádmegye nyelv- 
határán a magyarság tíz év alatt három százalékkal szaporodott, a nyugotra szomszédos Bars- 
megyében egy százalékkal fogyott (!), addig az előbbi elvek szerint gondozott 9 hontmegyei 
községben 22 százalékról 29-re, tehát hét százalékkal emelkedett a magyarság ereje. További 
négy évtizeden át folytatott ilyen működés mellett tehát majdnem 50 százalékkal szaporodnék 
a magyarság, úgy hogy az a nyelvhatár ezen részében már többségre is juthatna, mely esetre 
aztán át lehetne menni a legközelebbi tót öv magyarosítására. Ezt az eléggé biztató eredményt pedig 
a czél nagyságával szemben vajmi elenyésző csekély anyagi áldozatokkal lehetett elérni ! 
Mennyivel nagyobb volna az eredmény, ha nagyobb eszközökkel dolgozhatnánk ! Világos azon- 
ban, hogy a magyarosodás ügyét magára hagyni nem szabad. Az említett három megyében 
egy évtized alatt csak 2—5 százalékkal magyarosodtak a nemzetiségi határvonal mentében fekvő tót 
községek (a fölötte egészen tót területen fekvők természetesen még kevesebbel !} ; de Pozsony 



HONT MFG^R. 4I 

tót-magyar fordul elő, de iP) 2 2 -ben az egy- tett. Emellett szól ugyanis Korabinsky 

ház nyelve már magyar vala és az összes és Vályi tanúsága, valamint Fényesé is, 

többi források is magyarnak említik. a ki magyar-tótnak mondja. Czörnig ev- 

Les^enyén ma 468 lakó közt 557 a ma- vei ellentétben magyarnak állítja, az 

gyár. iii a tót ; a tótság szorosan össze- 1 8 50-iki összeirás szerint magyar-tót volna, 

esik az ágostai hitfelekezettel. Régebben a mennyiben 150 magyar mellett 99 tót 

azonban katholikus lakossága is tót lehe- találtatott, de az 1852-iki összeírás a ma- 

és Nyitra megyében csak i — 2 százalékot tesz a tiz évi szaporulat I Ha a magyarosodás ily lassú 
lépésben halad, 25 évtized kellene, mlg egy tót falu felerészében megmag\arosodnék, (,0 év- 
tized, azaz ötszáz év, míg egészen magyarrá válnék ! Tud-e a magyar állam ily soká várni r 
Hogy pedig e számítások puszta számokkal való játéknál többnek tekintendők, mutatják azon 
tót falvak, melyeket évszázadokkal ezelőtt telepítettek magyar vidékre és melyek, daczára el- 
szigeteltségöknek és a magyarságtól való körülfogatásuknak, ma is változatlanul ép oly tótok, 
mint a minők voltak évszázadokkal ezelőtt. 

Nógrádmeg\'e nemrég örvendetesen meglepte az egész országot azon bőkezű, több 
ezer forintra rúgó jutalmak megszavazásával, melyeket a magyarosítás érdekében kitűnő tanítók 
számára kitűzött. E hazafias tettet csakis a legnagyobb elismeréssel lehet fogadni. Azonban kér- 
dés, vájjon ily áldozatokkal nem lehetne-e nagyobb szolgálatot is tenni a nemzetiség ügyének ? 
Nógrádmegye mindössze csak néhány tanítót akar jutalmazni ; ezeket is csak egyszersminden- 
korra. Helyesebb lett volna, ha ezen jutalmakat kisebb részletekre, illetve több évi járandósá- 
gokra átváltoztatják ; úgy szintén, ha ezen, a nemzetiségi eszme érdekében történő kiadás nem 
a megye legkülönbözőbb vidékein elszórt községekre forgácsoltatik szét, hanem ha a megye közön- 
sége meghatározná azt a nemzetiségi határövet, melyen belül e jutalmakra pályázhatni és ha ez 
elvtől csais a nagyobb városok tekintetében engedne magának eltérést. 

Az ezredéves ünnepet Wlassics Gyula közoktatási miniszter méltóan örökítette meg az 
által, hogy a nemzetiségi tekintetben veszélyeztetett vidéken állami népiskolákat állított fel. 
A kormány ez erélyes és czéltudatos működésének üdvös eredményeit csak a jövő nemzedék 
fogja teljes mértékében méltányolhatni és meghálálhatni. A nélkül hogy a kormány hazafias műkö- 
dése jelentőségéből a legkevesebbet is akarnék elvonni, mégis fölvethetőnek tartom azt a kérdést, 
vájjon, ha a kormány pénzügyi helyzete már nem engedi, hogy az ország minden vidékét egy- 
formán gondozza, azaz, hogy a népnevelés ügyét egyszerűen államosítsa, vájjon ily körülmények 
közt nem nagyobb sikert érnénk-e el, ha ezen állami iskolák kevésbbé szóródnának el, illetve, ha 
ezek felállításánál a Icsúly a magyarság és tótság azon érintkezési határára fekteltetnék, hol leg- 
könnyebben lehet czélt érni? így pld. Pozsony, Nyitra, Bars és Hont megyékben mindössze 
mintegy 80 iskola állíttatott fel, de túlnyomó többségűkben a magyarságtól mértföldnyi idegen öv 
által elválasztott tiszta tót területen. Nem szenved kétséget, hogy ez iskolák így is fogják a nem- 
zeti eszme szent ügyét szolgálni, valamint hogy vannak a tótság szivében is oly pontok — így 
különösen a művelődés bástyáit képező városok és nagyobb községek — melyeket erősíteni és 
védeni kell. De félő, hogy a lótság nagy tengerébe elhintett egyes falusi iskolák kisebb siker 
fognak elérni, mintha ugyanazt a fáradságot a nyelvhatár mentében fejtjük ki. Nézetem szerint 
az eltótosodás és az ezzel járó pánszláv állambontó törekvés ellen szervezendő védeke- 
zésben, nem annyira az egyes, akármily jogosult helyi kívánságokra, mint inkább a nemzetiségi 
állapotok általánosabb alakulására kellene a fősúlyt fektetni, a guerillaszerű, szétszórt csapa- 
tokban való csatározás helyébe az összefüggő hadakozást léptetvén és rendszeres csatavonalban 
nyomulván előre délről észak felé. 

Örömmel értesültem arról, hogy a Felvidéki Közművelődési Egyesület nyitramegyei 
választmánya, saját megyéjére nézve, az általam ajánlt és Hontmegyében tényleg alkalmazott rend- 
szeres eljárást fogadta el és hogy már 189 j óta harminczhárom, a magyar-tót nemzetiségi határszélen 
fekvő tót községben tizenegy 50 forintos pályázatot hirdet, avval a fonios hozzáadással, 
hogy az egyszer jutalmazott tanító, ha továbbra is hazafias irányban működik, e jutalomnak újból 
való kiadására minden negyedik évben okvetlenül tarthat igényt. Kíváncsian várhatjuk, hogy a 
legközelebbi népszámlálás majd melyik megyében fog alaposabb magyarosodást föltüntetni : 
Nógrádban, hol több pénzzel, de kevesebb rendszerességgel működnek, vagy Hontban és 
Nyitrában, hol kevesebb az anyagi erő, de tömörebb és rendszeresebb az eljárás. 

Kőrösv: Felvidék 4 



42 



HONT MEGYE. 



gyarok számát 67-re szállítá alá, míg a tó- 
tokét 263-ra emelé. Ennek megfelelöleg 
a Helységnévtár tót-magyarnak említi, de 
a két utolsó népszámlálás eredménye sze- 
rint túlnyomólag magyarnak tekintendő. 

Egeren, mely csakis KoRABiNSKY-nál és 
VÁLYi-nál szerepel mint tót. 1822-ben 
már csakis magyarul prédikáltak, és az 
1852-iki összeírás egyetlen egy tótot sem 
talált. Evvel szemben az utolsó népszám- 
lálás eredménye (461 magyar í4? lakó 
között), rosszabbulást jelez. 

Fehö-Tcrény a múlt század végén Kora- 
BiNSKY szerint magyar, Ahó-Tcrcny tót 
volt; FÉNYES-nél mindkét falu tót s azóta 
mindig mint tót szerepel. Az ötvenes 
években Alsó-Terényben i. Felsö-Terény- 
ben 5 szálra szállt alá a magyar elem szám- 
ereje ! Jelenleg a két faluban együtt 7, 
magyart találunk ugyan, ezek azonban a 
a lakosságnak csak egy ötödét tévén, 
Terény tökéletesen eltótosodottnak tekin- 
tendő. 

Gyügy. VÁLYi vegyesnek, az 1822-iki 
schematizmus magyarnak. Fényes magyar- 
tótnak mondja. Midőn tehát a későbbi 
forrásokban tót-magyarnak és tótnak talál- 
juk beirva s jelenleg is 143 lakója közül 
csak 44 vallja magát magyarnak, e község 
szintén eltótosodottnak tekintendő. 

Dalmad Fényes és Czörnig szerint 50 
évvel ezelőtt magyar, de az 1850-iki nép- 
összeirás szerint 530 lakója között csak 
89 magyar találtatott. 1880-ig ezek szám- 
62-re fogyott, s bár az utolsó évtized alatt 
megint 1 1 2-re emelkedett, Dalmad ma még 
mindig három negyedrészben tót falu. 

S^á/i/ó. Régebbi magyarsága mellett 
szól azon körülmény is, hogy a múlt szá- 
zadban Füzes-Gyarmat számba vehető 
református fiókját képezte , azonban 
ismételten feloszlott ; a magyar reformá- 
tusok kiűzettek és helyükbe tótok tele- 
píttettek. (L. Kiss «Vázlatait» 443. lap.) 
Daczára ezen üldözéseknek és telepí- 
téseknek Szántót úgy Korabinsky, mint 
VÁLYi még a múlt század végén is 



magyarnak mondják ; Fényes szerint is 
(1837) magyar, bár tóttal elegyes. 
Czörnig is magyarnak ismeri el. Az ötve- 
nes években ezen állapot gyökeresen 
változott: az i8^o-iki összeírás mint- 
egy harmadfél száz lakó közt csak 108 
magyart talált, míg a két évvel reá ismé- 
telt összeírás éppenséggel csak ló-ot tu- 
dott felismerni. Ezen idő óta aztán Szántó 
úgy az 1863-iki Helységnévtárban, mint 
az 1880-iki népszámlálásban mint tót- 
magyar szerepel, míg aztán az utolsó nép- 
számlálás alkalmával, midőn 420 lakója 
között 21 3 magyar találtatott, ismét a ma- 
gyar területhez volt kapcsolható. 

Kálna-Borfö, a muh században reformá- 
tus lakókkalbírt, az ottani fiókgyülekezet 
azonban 1772-ben feloszlott. (L.Kiss « Váz- 
latok" 138. 1.) Körülbelül ezen időre vo- 
natkozik Korabinsky följegyzése, mely 
szerint Kálna-Borfö egészen magyar ; 
azonban VÁLYinál tiz évvel reá már is ve- 
gyesnek mondatik, azóta pedig mindig 
tiszta tótnak találtatott; ma is lín lakó 
között csak 27 magyart számlál. 

Teg^es-Borfö KoRAsiNSKY-nál ugyan 
tót, de VÁLYi-nál vegyes és FÉNYES-nél 
tót-magyar; azontúl mindig tiszta tót. Je- 
lenleg 16 magyart számlál 2^9 lakója közt. 
Az ötvenes években mindkét faluban 
összevéve csak három magyart irtak össze. 
Ezen adatok alapján Tegzes-Borfő állan- 
dóan tót, Kálna-Borfö azonban eltótoso- 
dott magyar falunak volt tekintendő. 

Bori. Református lakosságának viselt 
dolgai iránt vesd össze Kiss Károly (215 i . 
lap). Ezen Korabinsky és Vályi sze- 
rint tót helység FÉNYES-nél egyszerre mint 
magyar tünik fel. Még az 1 85 o-iki, kézzel- 
fogható magyarellenes összeírás idejében 
is, Bori egészen magyar vala. Ma 375 
lakó között 28Ó magyart találunk. Az egész 
század lefolyására tekintvén. Borit mint 
ezen idő alatt magyarosodott községet kelt 
lajstromoznunk. 

Bél. Hajdani tót volta mellett Kora- 
binsky és VÁLYI tanúskodnak ; ellenük szól 



HONT MEGYE. 



43 



azonban azon körülmény, hogy az egyház 
nyelve mán 822-ben kizárólag magyar vala. 

Deménd. A nemzetiségi adatok itt szin- 
tén ellentmondanak ; Korabinsky és 
VÁLYi tót jelzésével ellenkezik, hogy már 
1822-ben csakis magyarul prédikáltak, 
de ez ismét nem egyezhető össze Fényes 
r857-iki adatával, mely szerint Deménd tót 
volna. Minthogy úgy az 1850-iki, mint pe- 
dig az i8í2-iki népösszeirás egyetlen tótot 
sem tudott találni, FÉNYESnek említett jel- 
zése épúgy tévedésen látszik alapulni, 
mint az i86viki Helységnévtár tót-magyar 
jelzése. Deménd eredetileg magyar lehet; 
a két utolsó népszámlálás is egészen ma- 
gyarnak találta. 

Ipoly- DamáSii. Korabinsky szótárában 
tót-magyar, térképén tót, szintúgy egészen 
tót az összes forrásokon végig, egészen az 
1890-iki népszámlálásig, a midőn 564 lakó 
között loí magyar taláhatott. Fölemlítésre 
méltó az i8^o-iki összeírás eredménye is, 
mely szerint a magyarok száma csak 24-et 
tett volna. 

Bajtá-ró\és az annak egyházi fiókját ké- 
pező Lt'/áif-röl majdnem bizonyosra vehető, 
hogy lakói tótok voltak. Bajtárói tanúskodik 
Korabinsky és Vályi ; az 1822-iki egy- 
házi schematizmus mindkét kath. templom- 
ban tót nyelvet ír elő. De ezentúl Bajta 
már tisztán mint magyar fordul elő és ma is 
az. Leiedet ellenben csak Korabinsky 
mondja tótnak, Vályi magyar-tótnak. 
FÉNYES pedig m.ár magyarnak; Czörnig- 
nél ismét mint tót helység szerepel. Ma 
egészen magyar. 

Mária-Nostra egészen az 1880-iki nép- 
számlálásig kizárólag tót faluként for- 
dul elő ; az 1050-iki népösszeirás 89 ma- 
gyart talált, az i8í2-iki csak hatot. 
i8oo-ban 287 magyar lakójával negyed- 
részben, 1 891 -ben pedig Í14 magyar la- 
kóval harmadrészben magyar volt, mely 
számadatok azonban azért nem birnak kü- 
lönös jellemző erővel, mivel a népszám- 
lálásban a fegyház összes fegyenczei is 
bentfoglaltatnak. 



Kóspallag az ij^o-ik évben telepítte- 
tett (Palugyay). A nemzetiségéről közlött 
adatok érthetetlenek. Fényes magyar-tót- 
nak mondja, Czörnig már magyarnak; az 
1850-iki népösszeirás ^86 lakó között 266 
tótot, 105 magyart és 12 németet talált, 
ellenben az 1852-iki 410 lakó között csak 
ÓI tótot, de p^ magyart (!) és 11 néme- 
tet. Ennek megfelelőleg az iBó^-iki Hely- 
ségnévtár magyar-tótnak jelzi, de 1 7 évvel 
reá az 1 880-iki népszámlálás 3 5 1 lakó között 
ismét csak 66 magyart talált, mivel szem- 
ben aztán az 1890-iki eredmény, mely Kós- 
pallagot négyötöd részben magyar falunak 
jelzi (508 lakó közt 412 magyar) a gyors 
magyarosodásnak majdnem hihetetlen pél- 
dáját nyújtaná. Polákovics szobi plébános 
és Szabó Géza kir. tanfelügyelő tanúsága 
szerint azonban csakugyan feltűnően ma- 
gyarosod ik. 

Varsány Korabinsky és VÁLYi-nál 
magyar, de a harminczas években Fényes- 
nél már magyar-tót : az 1850 ki összeírás 
2}j egyén közt 186 magyart talált, az 
i8í2-diki 240 lakó közt 1 5-tel kevesebbet; 
az utolsó népszámlálás eredménye szerint 
568 lakó között 2M a magyar. Varsány ré- 
gebben a vidék református lakosságának 
egyik főhelye, állítólag nem kevesebb, 
mint 54 fióknak anyaegyháza vala, refor- 
mátus temploma is a legrégibbek közé 
tartozott. Midőn ez azonban 1832-ben le- 
égett, annak felépítésére elég ereje már 
nem volta községnek. L. Kiss Károly Váz- 
latai-t (424. lap.) Ugyanezen forrásból me- 
rítjük azon adatot,hogy az 1733/4-ben tar- 
tott egyházi összeirásalkalmávalVarsányban 
még 1 30 református taláhatott. Jelenleg368 
lakó között csak 60-at tesz a reformátusok 
száma, míg a magyaroké még mindig 
21Í. 

Csánk a 1 7. században a leggazdagabb 
reform, egyházak egyike vala. Czeglédi 
Péter prédikátor Málasba való menekü- 
lése után kezdődött SEBESTiNi-nek a szö- 
vegben említett hitfelekezeti és nemzeti- 
ségi térítése. (L. ez iránt Kiss ((Vázlatok" 

4* 



44 



HONT MEGYE. 



457.) Csánk hajdani magyarsága mellett fekvő és ma is egészen tót Élesjaluról 

bizonyítanak a magyar dűlőnevek (Kovács, Vályi ugyanazt állítja, hogy a múlt század 

Tar, Füzes, Rákóczy) valamint a szö- végén elegyes vala, így tehát időközben 

végben felsorolt számos magyar csa- eltótosodott volna; minthogy azonban 

ládnév. KoRABiNSKY is tótnak mondja, és mint- 

Horhi a múlt század vége felé, szintúgy hogy a még inkább délre eső Felső- és 

FÉNYESnél is, mint magyar falu fordul elő, Alsó-Zsember már Vályi idejében is szin- 

de az ötvenes években már háromnegyed tén tót vala, a fentebbi nem látszik kellőleg 

részben tót volt és jelenleg is olyan. bebizonyítottnak. 

A Bát alatt, tehát tisztán tót területen 



UTÓLAGOS POTLAS. 

Jelen munkának előző ívei évek óta kiszedve lévén, azokban sajnála- 
tomra nem vehettem már figyelembe azon nagyfontosságú, kellőleg még 
nem méltányolt munkát, mely a millenniumi ünnep alkalmából a magyar 
királyi központi statisztikai hivatal közleményei során, Magyarországnak 
171 5. és 1720. évi állapotáról megjelent.' Fentartván tehát magam- 
nak, hogy a Pozsony, Nyitra ' és Bars megyékre vonatkozó adatokat a 
befejező részben pótoljam, Hont vármegyét illetőleg ezen millenáris mun- 
kából itt ékelhetek be több fontos eredményt. A központi statisztikai hi- 
vatal nem sajnálván u. i. azt a rengeteg fáradságot, hogy az összeirt adózó 
népesség nemzetiségi állapotát minden egyes községről — a családnevek 
hangzása szerint — feldolgozza, ezen adatok felette becses anyagot nyúj- 
tanak annak ellenőrzésére, vájjon az eltótosodottnak mondott községekben 
a magyar elem 171 ^-ben a jelenlegi állapotnál tényleg erősebb volt-e.^ 

A két korszak összehasonlításánál azonban figyelembe veendő, hogy 
171 5-ben a magyarság jóval nagyobb volt, mint a minőnek az azon idő- 
beli összeírás alapján kitűnik, mivel ez alkalommal csakis az adózó 
közönség Íratott össze, tehát a nemesség és a honoratiorok nem. Ez 
utóbbiak pedig mind magyarok valának. Bars megyében, Acsády szerint, 
a nemesség az összeirt (adózó) népességnek mintegy 5 százalékát tehette.' 

A két összeirás eredménye mármost egyrészt az líjabban, másrészt a 
régebben eltótosodott községekben a következő : 



' Magyar Statisztikai Közlemények, új folyam, XII. kötet : Magyarország népessége a 
pragmatica sanctió idejében. (Budapest, 1896.) Magyarázó szövegét Dr. Acsády Icnácz irta. 

- Nyitramegyét illetőleg különben Tagányi Károly úr szívessége folytán azon helyzetbe 
jutottam, hogy a régi összeírásokat már előbb fölhasználhattam. 

' L. az országos statisztikai hivatal említett közleményének 490. lapját. 



HONT MEGYE. 








171) 


-ben 


189c 


l-ben 


(adózó csal 


adok száma) 


(összes 


lakosság) 


magyar 


tót 


magyar 


tót 


a) Újabkw lólosodoli falvak : 










Alsó Terény 


6 


9 


24 


1)4 


Dalmad 


8 


5 


1 12 


300 


Felső Terény 


10 


9 


47 


301 


Gyügy 


4 


) 


44 


94 


Kálna-Borfö 


4 


5 


27 


•53 


Összesen 


P 


33 


254 


1002 


b) Régebben tótosodott falvak : 










Apát-Marót 


7 


24 


61 


239 


Csánk. 


1 1 


6 


85 


35' 


Egyház 


— 


2Ó 


119 


220 


Kis-Kereskény 


2 


3 


93 


I 10 


Mere 


9 





50 


121 


Nagy-Kereskény 


8 


I 


80 


229 


Összesen 


?7 


óo 


488 


1270 



4^ 



Horhi községe 171 ^-ben nem fordul elő. 

Látnivaló tehát, hogy különösen az újabb időben eltótosodott falvak- 
ban a magyarság számereje az utolsó 175 év alatt erősen fogyott. Míg 
ugyanis 171 5-ben 32 magyar családnév mellett y^ tótot találunk s így a 
nemesség és a honoratiorok számbavételével határozottan azt állíthatjuk, 
hogy ezen községekben a magyarság volt túlnyomó, addig jelenleg ugyan- 
azon helyeken 2^4 magyarral szemben 1000 tótot találunk. 

A régebben eltótosodott falvakban, melyekben tehát a többség már 
a múlt század elején is tótnyelvű lehetett, a viszony természetesen kevésbbé 
kedvezőtlen. De még itt is azt találjuk, hogy míg a múlt század elején 
37 magyar családra 60 tót jutott, tehát a nemesség beszámításával az arány 
úgy állhatott, mint 40 : 60-hoz, addig ez most úgy áll, mint 40 a 104-hez. 
Jelenleg 488 magyarajkura 1270 tótajku esik, míg az 171 5-diki arány 
szerint csak 000-at várhatnánk. 






6 



■O 
H 
I 



b 







HONT MEG^'E MAGYAR- TOT NYELMIATARA . 



Melleidet D?" Körösv' József , A felvidék eltótosodása" czimü munlíájához 




réffi tőt téridet 

régebben et/űtDsoőotítErület 



Afjótikus b^ük a nemei bPtiUetet Jelzik, és pedig 
teher alapon, ha Jelenleg w nhnet:kéken, ho 
eUátosodá?Uf pirosan, /w magyarosodott . 



Mérték 1:500.000. 



■ Torsa ifaay. foUirajri Inúxete Budapesten, 



rin'ir 



i\\ 



DB rorösi, J<5zsef 

975 A Felvidék eltétosodása 

FAK6 



PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 



O i«